A NAPOZÁS TÖRTÉNETE

 A NAPOZÁS TÖRTÉNETE

Etnikai hovatartozásától és mai külső megjelenésétől függetlenül az emberiség valamennyi csoportja az afrikai földrészről származik, és eredendően fekete bőrű volt.
Az évezredek folyamán lezajló törzsi vándorlások folyamatában az egyes népcsoportok bőrszíne az élőhelyükön uralkodó klimatikus viszonyoknak megfelelően változott, így alakultak ki a különböző rasszok vagy emberfajták.
Ha az egyenlítő vidékén honos szubtrópusi éghajlatról elindulnánk észak felé, azt tapasztalnánk, hogy az egyes populációk bőrszíne fokozatosan egyre világosabbá válik.

A történelem során a napozás többször is kiment a divatból attól függően, hogy mi számított divatos bőrszínnek.
A bőr egyfajta természetes státusszimbólum, mely tükrözi a személyiségünket, hiszen állapota függ a lehetőségeinktől, az általunk követett trendektől és életstílusunktól is.

Jelenleg a legtöbb országban a mérsékelt barnaság trendje figyelhető meg, mely viszonylagos jólétet, egészséget és az élet élvezetét közvetíti felénk.
Másrészről az emberek hajlamosak előítéleteket megfogalmazni a túlságosan sápadt vagy épp ellenkezőleg, feltűnően lebarnult bőrszínnel szemben.

A barnaság története

Körülbelül száz évvel ezelőttig egyértelmű volt, hogy aki teheti, az árnyékban marad.
A sápadt bőrszín az arisztokrácia kiváltsága volt, hiszen nekik nem kellett napra menniük – ellentétben a lakosság többi részével, akik kint dolgoztak a földeken.
A hölgyek különböző kozmetikumokkal próbálták hangsúlyozni elegáns sápadtságukat és vastag púderréteggel fedték bőrüket vagy erősen mérgező ólommal és gyakori érvágással próbáltak még inkább sápadttá válni.

Kis mértékben orvosság…

Szerencsére a 20. század elején Niels Finsen kutató felfedezte a napfény jótékony hatásait, a D-vitamin szükségességét, így a „napfürdőzés” hirtelen kedvelt szokássá vált.

Coco.45pg

Chanel a forradalmár

A “sápadtság százada” 1923-ban hirtelen véget ért, amikor Coco Chanel Wellington hercegének jachtján töltött egy nyarat és csokoládébarnán tért vissza a vakációról. Coco részéről ez véletlen volt, de a sajtó már új divatirányzatként publikálta és nők ezrei követték lelkesen.
Négy évvel később megjelent az első nap barnította modell a brit Vogue magazinban. Az orvosok közvetve támogatták a napbarnítottság hirtelen lábra kapott népszerűségét, mert újra felfedezték a napsütés éltető erejét, így hosszú napfürdőzést írtak fel pácienseiknek.
Ennek érdekében a fürdőruhák egyre kisebbek lettek (a férfiak nagy örömére). Nem sokkal később megjelentek az önbarnító krémek is, bár az első termékek még inkább narancssárgás árnyalatot kölcsönöztek kipróbálóiknak.

Coco.4jpg

Az UV-filter megjelenése

Már 1930-ban óriási hirdetéseken tanácsolták, hogy használjunk fényvédő krémeket “mielőtt napfürdőznénk, vagy szabad levegőre mennénk még felhős időben is, mert a szél és a levegő is barnító hatással bír”.
1936-ban megjelent az első UV-filtert is tartalmazó napozókrém, mely még élvezetesebbé tette a szabadlevegőn való időtöltést.

A napozás árnyoldala

Az 50-es években kialakuló turizmusnak és az európai gazdasági fejlődésnek hála egyre több lehetőség nyílt az utazásra is. Sokan saját autóval vágtak neki a hosszú útnak, hogy Dél-Európában tölthessék a szabadságukat.
A barnaság ekkor már a jólét és a szabadság első számú szimbóluma volt.

A bőrápolási szakem

berek azonban gyorsan rádöbbentek, hogy a napsugárzásnak negatív hatásai is vannak. A kutatók nemzetközi szinten is elismert tanulmányokba kezdtek és a napvédelemmel kapcsolatos kutatások úttörőivé váltak.
A védelem mértékegysége, vagyis a készítmény fényvédő faktor száma 1978 óta található meg a napozással kapcsolatos termékeken.
A nyolcvanas évek végére már fizikai szűrőket adtak a napozótermékekhez, hogy biztonságosabbá tegyék a napon töltött időt.
A ’80-’90-es években fitnesz-láz söpört végig a világon: mindenki karcsú és izmos akart lenni, ehhez pedig a barna bőr illett legjobban, hiszen így a legszebbek az izmok.
Ám ekkor kaptak nagyobb figyelmet a napozás mellékhatásai is; a leégés, a bőrrák kockázata, a bőr korai öregedése, így a fényvédő krémek is hatalmas fejlődésen mentek keresztül.

A “bronzkor” vége

A 90-as évekig a napbarnított bőr igen divatos volt. Ez volt az az évtized, amikor a napozóágyak megjelentek Európa főutcáin, és amikor a bőrgyógyászok kiadták az első figyelmeztetéseket a tanorexiával (napozásfüggőség) kapcsolatban.
A napozás ellentábora azonban lassan gyarapodott a napimádók árnyékában.

nyár4