ISziasztok!

Jöjjön a folytatás.

Ókori szkitha és szarmata viselet.

Előkelő szkíta férfiak és nők elől összefogott köntöst (kandüsz) viseltek, nadrágot, illetve oldalt hosszan behasított (lovagláshoz is alkalmas) hosszú inget, pontosabban ingruhát. Utóbbi legalább a térdeket eltakarta.

Finom hölgyek körében a hosszú, elöl összefogott szoknya is divatban volt. Az alán asszonyok az i. sz. 2. század végén leginkább az ujjatlan, mindkét vállon kapoccsal rögzített ruhát kedvelték.

A szkíta ünnepi viseletet finomabb anyagok és gazdagabb díszítés jellemezte. A tehetősebbek vállukra esetenként köpenyt is kanyarítottak.

A köntöst gyapjúszövetből, kendervászonból, szarvasbőrből vagy vastagabb nemezből szabták. Az i. sz. 1. században a selyem jött divatba, a 4. században pedig a lenvászon.

A köntös szegélyét gyakran rojtok, aranylemezek vagy gyöngyök sora, a selyemköntöst pedig aranyozott szálakkal átszőtt selyem szalagok ékesítették. Olykor a köntöst, valamint a nadrágot is, keskeny szövetszalagokból tűzték össze.

A nadrág alighanem a szkíták találmánya.

Nadrágban járt minden szkíta, nem különben atyafisága, többek között a törökök a hunok és az amazonok is. A nadrág viseletét eltanulták keleten például a a perzsák, a kínaiak, nyugaton a germánok, a kelták és a többi. Vagyis utóbb a fél világ szkíta nadrágot viselt. 🙂 Hát így alakul a divat!

A köznép képviselői hasonló szabású ruhadarabokat viseltek, ám mind az alsó-, mind pedig a felsőruha egyszerűbb vagy durvább anyagokból készült. A szűrruha, avagy gúnya (kaunakész) például gyapjúból, nemezből, és legfeljebb hímzéssel, rojtokkal, rátétekkel ékesítették. Hétköznapi bőrruhákat a pásztorok nyilván maguk készítettek.

A kevésbé tehetősek, illetve a harcosok, általában jellegzetes szkíta föveget hordtak, mely viselőjének nyakát és füleit is védte az időjárás viszontagságaitól.

Magyarországi jazigok viselete és fegyverzete a Kr. u. II. század elejéről

Viselet az ősmagyarok idején

Őseink ázsiaiból való ruhadarabokat hordtak, azokat is fejlesztették tovább, tehát így Európa térségeiben egyedülálló viselettel jelentek meg.

A kazakból származik a zakó, a kazakból lett továbbá az öltöny, a háromnegyedes cipőikből lett az un. mokaszin, a kaftánból pedig a kabát lett, a köpönyegből pedig a télikabát és az un. kalpagból lett a kalap.

Egyes uralkodók véleménye szerint a magyarok a perzsa-arab divatot követték; ezt megerősítette Ibn Ruszta, akinek véleménye szerint a türkök viselete hasonló volt a mohamedán nép viseletéhez. 1003 körül II. Szilveszter pápa megjegyezte, hogy „van egy nép Európában, a magyar, amely nem európai”.

A nők viselete

A nők öltözéke is hasonló volt, mint a férfiaké, csak díszesebb és finomabb anyagból. Kazak kabátot viseltek, amely a közepén gombos volt. Felette köpönyeget hordtak, ennek az elejét szintén gombsor díszítette. A derékon pártaöv volt. Az asszonyok is bő nadrágban jártak, ami a csizmába volt tűrve. Viseltek még pendelyt (vászoninget, alsóruhát) és pártát (pántos fejdíszt).

Ruha kiegészítők

A kiegészítők, valamint az ékszerek sem hiányozhattak, mint például a hajfonatdísz, a bogyósoros fülbevaló, a nyakperecek, a pánt karperecek. A következő díszítési módok voltak a legismertebbek: pitykékkel és gyöngysorokkal, préselt rozettákkal díszítették a leggyakrabban a kabátaikat. A derekukon is csüngős díszeket viseletek. A nők a pártákat a fejükön szintén díszítették főleg selyemmel és brokátokkal.
A csizmájuk szintén díszes kicsi szögekkel volt kiverve.

ezüst karperec

A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy ékszerekben is gazdagabbak voltak, mint a férfiak.
A magyar nők is viseletek fülbevalókat, nyakláncokat, karpereceket és gyűrűket is.


díszes fülkarikák

 Arany mellboglár drágakövekkel. A kezdetlegesen készült lemezbe zafirok és ametisztek vannak befoglalva.
(Magyar Nemzeti Múzeum.)

A nők nyergei is díszesebbek voltak a férfiakénál.
A növényi és állati motívumokat is többnyire csak a nők viselték ruházatukon.

A férfiak viselete

A férfiak egyik legfontosabb ruhadarabja az öv volt. Minden fegyvert és szerszámot az övre erősítettek, hogy a harcokban és a vadászotokon ne zavarják őket a mozgásban. A fejükön úgynevezett hegyes kucsmát (süveget) hordtak, ami bőrből vagy nemezből készült. Hideg időben a szélét lehajtották, hogy ne fázzon a fülük. A fejüket leborotválták, csak a fej hátsó részén hordtak hajfonatot. A rangosabbak nem nyírták a fejüket, hanem gyöngyökkel díszítették.

A férfiak és a nők fülbevalót hordtak. A férfiak felálló nyakú, dísztelen vászoninget, bő szárú nadrágot, kabátot (kaftánt) és köpönyeget (kuzst) viseltek. A ruhák összekötésére gombokat, szalagot és kötőt használtak.

Hidegben nemcsak egy, hanem több alsóruhát is felvettek. A felsőruha alatt is volt alsóruha. Ezt a fajta ruhaviselési módot ők hozták be Európába. Erről a viseletről már a régi források is említést tettek.

Az alsónadrágot is zsineggel a derekukon fogták össze és kötötték meg.
A férfiak viseletéhez tartozott a bő nadrág, amit csizmába vagy a mokaszinba húztak bele. Ez kecskebőrből készült akkoriban.

A férfiak felsőruha textilből vagy bőrből készült, hosszú ujjú volt, derékon átkötött. Ismert volt a kaftán és az ujjas kabát, amelyet rávart nemesfémekkel és lemezekkel díszítettek.
A kaftán kétoldalt és hátul is fel volt vágva. Ennek az lehetett az oka, hogy harc és lovaglás közben ne zavarja a viselőjét.

Csizmájuk puha talpú volt, elől felálló orral. 


harcos viselet

            előkelő magyar férfi viselet    

  
Az idegeneknek feltűnt a magyar hajviselet.

A középkorban a nyugatiak – római hagyományt követve – a fő lekopasztását szabad emberhez nem illőnek, megvetésre méltónak tartották. A magyarok ezzel szemben – talán higiénikus okokból is – lenyírták a hajukat, csak három hosszú fürtöt hagytak meg, egyet a koponyán, kettőt a fülek mellett. Ettől a „pogány” szokástól még a kereszténység felvétele után sem akartak eltérni, hiába tilalmazta az első szent király. És nincs furcsaság híjával, hogy szokatlan hajviseletüket időről-időre más népeknél is divatba hozták. Azon még nincs mit csodálkoznunk, hogy a bolgárok követei 963-ban Bizáncban egy udvari ebéden „magyar módra” nyírt hajjal jelennek meg; feltűnőbb, amikor a szlávok is átveszik a magyarok hajviseletét. De a legkülönösebb, hogy még a német szomszédok is megkedvelték a XII–XIII. században és [MAGYAR HAJVISELET] volt köztük, aki derékig lógó hajfonatot eresztett. A szokás szívós életéről a sírokból egészen a XV. századig nagy mennyiségben előkerülő fürtkarikák tanúskodnak. A fülek mellett lecsüngő varkocs pedig egyszerűbb embereknél, különösen a pásztornépnél, egész a XIX. századig megtalálható.


Még egy érdekes dolog őseinkről!
A leigázott és meghódított népek ékszereit, sohasem vették magukra, nem viselték, csak más ékszerek elkészítéséhez szolgáltak alapanyagul.
Erre bizonyíték az, hogy más népektől származó ékszerek sohasem kerülte elő az ásatások során, csak is magyar ékszerek. Saját jelképrendszerrel rendelkeztek és saját ötvösmestereik voltak.


India, szári viselet

A szári az egyik legbájosabb női ruha

szári Dél-Ázsiában (India, Srí Lanka, Maldív-szigetek, Banglades, Nepál, illetve Pakisztán egy részén) elterjedt hagyományos női viselet, egy 4,5-8 méter hosszú és 60-120 cm széles anyag, melyet a derék köré csavarnak szoknyaként, és a vége az egyik vállon van átvetve, illetve egyes öltözködési stílusokban a fejet is fedi. A szárinak sokféle stílusa van, ezek régiónként változnak.

Az ókori népek nem ismerték a varrást. A szárit a régi időkben alsóruházat nélkül hordták és a test felső részét sem takarta (hasonlóan a trópusi népek egykori öltözködéséhez).

Mára már két különálló (varrott) darab is hozzátartozik a szári viseléséhez. A blúz, aminek az anyagát a legtöbb szárihoz automatikusan adják és a szabók méretre varrják, egy rövid szabású top (a csóli).

A másik darab, az alsószoknya egy (leginkább) harang alakú, alul fodrozott szoknya. Ezt a két, kiegészítő darabot sok idősebb asszony azonban ma sem hordja. Egykor a férfiak is hordtak színes szárit, ami rövidebb volt, mint a hölgyeké, de ez mára teljesen kiment a divatból.

A ruhadarabról először az 5000 éves indiai eposz, a Mahábhárata  szerint Siva isten ajándékozta az első darabot a gyönyörűséges Draupadinak, Pandava feleségének, hogy testét megvédje vele a rajongó férfinéptől.

Remélem tetszett! 🙂

A következő részben áttérek a középkori viseletre! Hát ott már lesz egy-két vadhajtás. 😀

Szép napot!

Ildikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük