A divat története, 20. század II.

Sziasztok!

Úgy döntöttem, úgy rövidítek, hogy inkább beszéljenek helyettem a képek. 🙂

A 60-as 70-es évek divatja már némely korosztálynak ismerős. Pláne, mert hozzánk kicsit később jutottak el a divat trendek.

A legendás 60-as évek

Az 1960 a szexuális forradalom ideje.

Le smoking, avagy nők nadrágkosztümben

A női nadrágkosztüm fogalmát 1966-ban Yves Saint Laurent hozta be a köztudatba, ekkor mutatta be ugyanis a “Le Smoking” nevű kollekcióját. A tervező nagy úttörőnek számított a korszakban kibontakozó uniszex öltözködésben.

Nadrág modellek

A lódenkabát.

A leopárdminta se egy új keletű dolog, már az akkori hírességek is előszeretettel viselték ezt magukon.

A 60-as hippi korszak. A stílusok keverékei, a ruházat szándékos hanyagsága, az etnikai orientáció, a kézzel készített ékszerekkel jellemzik.

Kiegészítők: kézitáskák, szemüvegek, ékszerek.

Az 60 korszak kézitáskák kiegészítik a női megjelenést, gyakran merev alakban.

A világos színű műanyag díszek divatba kerülnek és az elmaradhatatlan
stílusos szemüvegek.

A 70-es évek

Az öltözködés inkább extrém volt, mint kifinomult ízlésvilágot tükröző. 

  • karcsúsított öltönyök
  • trapéznadrág
  • hosszú haj
  • vastag pajesz
  • hatalmas szemüvegek
  • válltömés

Divat a magasított derék fazon és a trapéznadrág.

Nadrágok

Kezeslábas

Férfiaknak, nőknek egyaránt készült trapézszárral súlyosbítva. Mindennapokra és esti bulikhoz. Valljuk be nem volt egy praktikus viselet. 😀

Szűk sortok, férfiaknak is

Tyűha! Hol van már a tizenkilencedik század ruhatára. Pedig alig telt el pár évtized.

 Zakó és garbó kombó férfiaknál.

17. Hálós trikó

Rövidujjú verzióban:

Ettől anno is a hideg rázott. 😀

A nőies fazonok is jellemzőek voltak erre az időszakra. A ruhák általában derékban szűkítettek, vagy övvel díszítettek. A ballonkabátok között is a derékban megkötős fazonok viszik a prímet.

Divattá váló sport

Sokan emlékeznek a 80-as évek fitnesz királynőjeként is híressé vált Jane Fondára, aki imádta a színes tornadresszeket.

Ez az időszak alapozta meg a ma is ismert nagy sportmárkák (Nike, Adidas, Reebok) népszerűségét.

Zakó

A férfiak előszerettel hordtak zakót, amit szigorúan vissza kellett tűrni könyékig, lehetőleg úgy, hogy annak a belső mintázata látszódjon.

Haspóló

A haspóló szintén megjelent a férfiak körében is, de azért a mindenféle színes motívumokat ábrázoló póló népszerűbb volt, amit a trend szabályai szerint nadrágba tűrve kellett hordani.

A bőrdzseki a fiúk és lányok körében egyaránt hódított.

Ahogy David Hasselhoff is. 😀

Most ennyi. Következő részben lezárom a 20. századot, a 80, 90-es évek divatjával.

Jó böngészést és szép napot!

Ildikó

A divat története, 20. század

Sziasztok!

A divat a 20. században őrült tempóban változott, így bármennyire is rövidítem, ezt csak több részben tudom átadni Nektek. 

1910

Egyenes szabás és pumps.

1910. után a már említett Paul Poiret-nek köszönhetően a nők levették a fűzőt. Megjelentek a légies anyagok és az egyenes szabású ruhák, illetve a V alakú és kerek nyakkivágás.

A kalapok hódítottak, nagy méretűek és gazdagon díszítettek voltak, a szoknyák rövidültek, ezért a cipők is előtérbe kerültek.

A félszárú cipőt fokozatosan kiszorította a kiszabott félcipőa pumps, amely hegyes formájú, félmagas, karcsú sarkú, gyakran rüsztpánttal ellátott lábbeli volt.

A fiús, fiatalos ’20-as évek

Az erős független nők, fiús testalkattal és fiús frizurával, akik a fiatalságot hirdették. Élükön Coco Chanel-lel.

Bővülő szabásvonalak

Az 1920-as évek eljövetelével a bő szabásvonalú, egyrészes ruhák hódítottak, alacsony derékkal és a tunika szerű felsőrésszel, amelyek nem engedték láttatni a nő alakját. A ruha alatt pedig mídert hordtak, a mell leszorítása érdekében.

A kiegészítők.

Divatba jöttek a hajpántok és a cloche kalapok. A burát és a harang formájú fejfedőket féloldalt az arcukba húzták. Az apró táskákat hónalj alatt hordták. A turbán és a napernyő is az öltözködés alap darabjaivá váltak.

A cipők rendkívül nagy hangsúlyt kaptak. A félmagas sarkú cipők voltak a legdivatosabbak, de a hárem papucsoknak is nagy rajongó tábora volt. A különleges cipők a világos anyagok és a csillogóra festett bőr segítségével jöttek létre.

Tehát a ’20-as évek a sima vonalú ruhákkal, rojtos estélyikkel és a nők emancipációjával köszöntött be. 🙂

30-as évek

Nadrágot a nőnek!

A 30-as években egy európai nő diktálta a divatot Hollywoodnak is. A nőiesség megtestesítője, Marlene Diertich bevezette a nadrágot a nők ruhatárába. Marlene még a férfias darabokban is rendkívül nőies volt.

40-50 és a 60-as évek eleje.

Botrányos bikini bevetésen

1946. július 5-én Louis Reard tervező alig talált olyan modellt, akin bemutathatta volna forradalmi találmányát, a bikinit. Elsőként Micheline Bernardini sztriptíztáncosnő vette fel a falatnyi fürdőruhát, amelyet az amerikai atomkísérletek helyszínéről, Bikini-atollról nevezett el a tervező. Ekkor még botrányosnak tartották ezt a ruhadarabot, hírnevet végül 1957-ben szerzett, Brigitte Bardot (a képen) tette széles körben népszerűvé.

New look, a kortalan elegancia szinonimája

A II. világháborút háború utáni években, egészen pontosan 1947 tavaszán mutatta be első kollekcióját Christian Dior, melyet az amerikai Vogue szerkesztője New Looknak (a képen) nevezett el.

Tűsarok és nejlonharisnya
A háború után új találmány hódított, egy áttetsző anyag, amely olykor még fizetőeszközként is szolgált: a nejlon. A belőle készült vékony harisnya testszínű és áttetsző volt. A hátul futó, hosszanti varrás kiemelte a nők kecses lábformáját, főként a New Look-hoz illő tűsarkú cipővel.

Chanel

A 20. század egyik legnagyobb divatikonja Coco Chanel volt, aki ruháit a dolgozó nőknek készítette, ezért a kényelmes, praktikus darabokat preferálta. Első sikerét egy egyszerű szalmakalap hozta, és neki köszönhetjük a bizsukat, gyöngy nyakláncokat, és persze a legendás Chanel N°5 parfümöt is.

Chanel ötlete nyomán született meg a mára alapdarabnak számító „little black dress”, azaz a kis fekete ruha, amely minden alkalomra tökéletes eleganciát kölcsönöz viselőjének.

Polgárpukkasztó miniszoknya

A miniszoknya története 1955-ben indult: Mary Quant angol tervező London elit negyedének kezdte árulni ezt a kezdetben felháborodást keltő, rövid ruhadarabot. Akkor vált népszerűvé, amikor a ma már divatikonnak számító szupermodell, Twiggy elkezdte hordani.

A minivel karöltve a meztelenséget sugalló, testszínű nejlonharisnya és a hosszú szárú, gyakran élénk színű csizmák is népszerűek lettek.

Mary Quant és a modelljei

Farmer, az örök klasszikus

A farmert az 1950-es évektől már sokszor hordták tiltakozásképpen a fajüldözés, a szegények és gazdagok közti különbségtétel ellen.

Később a rock and roll szimbólumává vált, részben Elvis Presley-nek is köszönhetően.

A nők már a 60-as évek elején is szívesen választották maguknak, ahogyan például a képen látható Marilyn Monroe is.

Magyarországon a 70-es évek végén kezdtek farmert gyártani. A Trapper farmert. 😀

Hát most ennyi fért bele. 🙂 A hátra levő évtizedek anyagával még birkózom, hogy elfogadható méretű legyen. 😀

További szép napot!

Ildikó

A divat története X

Sziasztok!

Ahogy állítottam össze a cikket, rá kellett jönnöm ez sem kevésbé érdekes korszak, mint az előző. 🙂

Női viseletek:

A XIX.század közepének divatját ismét Párizs határozta meg. Eugénia császárné élen járt az újabb és újabb kreációk viselésében. Európa nemes asszonyai pedig örömmel követték a friss trendeket. A pompát és ragyogást kedvelő 1850-70 közötti divatirányzatot – mivel külsőségeiben nagyon hasonlított a rokokóhoz, második rokokó korszaknak is szokás nevezni. (A fenti képen: Franz Xaver Winterhalter:Eugénia császárné hölgyek körében,1855.

A hölgyek finom len anyagú alsóingére, szoros fűző került.
A fűzőre egy harang alakú abroncsot, krinolint kötöttek, ami kitartotta a szoknyát.

Alsóneműként térdnadrágot viseltek, amit még egy pár térdharisnya egészített ki.

A krinolin formája eleinte harang formájú volt, majd az 1860-as évek közepe tájékán a felső, deréknál körbefutó drótvázakat kivették, így a szoknya esése alulra terebélyesedővé vált. Az évtized végére pedig –Eugénia császárné „divatdiktátornak” köszönhetően a krinolin vesztett bőségéből, karcsúvá vált és a hangsúly a szoknya hátsó részére került. A turnűr és a fardagály ismét népszerű lett. A nők hatalmas fenékpárnákat viseltek, erre redőzték rá a több rétegű szoknyát.

Erről a divatról írta 1877-ben a Magyar Bazár: “Amíg valaki járni tud, addig nincs elegánsan öltözve.”

A természetes mozgást már-már ellehetetlenítő ruháknak köszönhetően, a nők fegyelmezettek és szemérmesek voltak. 🙂

Hűvösebb időben zárt fazonú, hosszú ujjú ruhákat hordtak. Kabátot, pelerint, bolerót, a krinolin méretéhez szabályozható un. zuávkát vettek fel.

Mire egy hölgy minden ruhadarabot magára vett mondjuk egy délutáni sétához, több kilót cipelhetett. 

Bálok

Az ujjatlan, mélyen kivágott, uszályos báli ruhák voltak egy nő ruhatárának legszebb darabjai. És persze a legköltségesebbek is, ráadásul nem illett kétszer ugyanazt a ruhát viselni, vagy legalábbis a virág, vagy ékköves díszítését ki kellett cserélni rajta.

A farsangi jelmezbál volt a legszabadabb, itt akár még a lábukat is megmutathatták a hölgyek, ha a maskara azt kívánta.

A kiegészítők

A ruha kiegészítői nemcsak a gyöngy és nemesfém ékszerek, legyezők voltak.

 Az utcai viselethez hozzátartozott a napernyő, kesztyű és a kalap is.

A hatalmas frizurákat felváltotta a monumentális kalapok garmadája, amelyeket különböző alkalmakkor illett viselni.

Ezekkel szemben a színházigazgatóknak például intézkedéseket is kellett hozniuk, hiszen sok néző nem látott a hölgyek fejfedőitől.

A szabályozás miatt dobtak piacra 1885-ban az olyan női kalapokat, amelyek a férfiakéhoz hasonlóan könnyen össze nyomhatók voltak, így a nők az előadás alatt kényelmesen az ölükben tarthattak.

De a díszes kalapmániának madarak is áldozatuk estek. 1886-ban egy angol hölgy megalapította a Madár-szövetséget, ami a divat miatt kihalás szélére került madarakat védte.

Fontosak voltak még a napernyők és esernyők, és a különféle fűzők – legalább 10 darab. Kellett egy könnyebb fűző reggelre, legalább három, nappalra és estére is többféle, ami megegyezett a ruha színével.

Aztán a sportosabb hölgyeknek kellett halcsont nélküli puha, esetleg szarvasbőrből készült darab a sportoláshoz vagy utazáshoz.

Érdekes, hogy a cipővel volt a legkevesebb gond: általában mindig megfelelt az egyszerű, sötét színű, bőrből, textilből készült alacsony sarkú félcipő, bokacipő, magas szárú lábbeli, az évszaknak megfelelően, otthon papucsot is viseltek.

 Csak a báli vagy estélyi ruhához kellett egy-egy díszített, kivágott topánka.

A képen: a Damen Zeitung 1861-es számának egy lapja.

Etikett

Szigorúan szabályozták a 19. században a nők öltözködését. Nem volt mindegy, mit vesznek fel korzózáshoz, vizithez, operába vagy bálba. 

Vizit ruha

Férfi viselet

A férfidivat egyszerűsödött. Előtérbe kerültek a sötét színű, egyszerűbb szabású öltözeteknek.

A kemény galléros fehér inghez hosszú, egyenes szárú nadrágot viseltek. Az ing felett mellényt hordtak, és megjelent a ruhatárukban a praktikus zakó, mely gyakran más színű volt, mint a nadrág.

Kabátjaik gallérja és esetenként az ujja, atlasz- vagy prémborítást kapott. Lábukon sötét színű, lapos sarkú, bőrből készült fél- vagy bokacipőt viseltek,

A képen: Divatkép 1862-ből. V&A Museum, London

Egy elegáns úr a bálban a fehér inghez fekete frakkot viselt fekete nadrággal.

A ruházat kötelező kiegészítője volt a cilinder, de már divatba jött ekkorra az alacsonyabb keménykalap is.

 A polgárság az angolok öltözködési mintáját követte, ahol az irányító George Bryan Brummel volt, akit ma már csak a dandy-k, azaz ficsúrok királyaként emlegetnek. George Bryan Brummelről úgy hírlett, hogy öt órán keresztül öltözködik, és cipőjét pezsgővel fényesíti.

Ahogyan a hölgyeknél az ernyő, úgy volt elengedhetetlen kellék a férfiaknál a sétabot, a lovaglópálca, a zsebóra és az óralánc.

Már csak a XX. század van hátra.

Szép napot kívánok!

Ildikó

A divat története IX

Sziasztok!

A rokokó korának öltözködése.

A rokokó nem más, mint életöröm, a fény, az idilli élet, a gondtalan szórakozás, a luxus kifejeződése.

A rokokó öltözködési stílus Franciaországból ered, XV. Lajos udvarából. A király szeretőjét, Madame de Pompadourt tekinthetjük a rokokó divat első legfontosabb alakjának.

 Akit aztán XVI. Lajos felesége, Mária Antónia – franciául Marie-Antoinette – követett a „divatdiktátori” poszton.


A szabómesterséget annyira megbecsülték a forradalom előtti időkben, hogy egyes ruhaművészek olyan megtiszteltetésben részesültek, mint a vérbeli hercegek.

Egy Rose Bertin nevű kis varrónő igen magasra küzdötte fel magát. Tulajdonképpen ő volt a történelem első „stylistja”, hiszen nemcsak tervezőként, hanem a királyné személyes divat tanácsadójaként is működött.
Rose Bertin ötlete volt a „Saint-Honoré” utcai divatbábok szétküldése, mely szerte vitte a francia divat újdonságait egész Európába.
Divatminiszternek nevezték ki. Marie Antoinette öltözködési mániája neki volt köszönhető.

A balsorsú királynő minden nap más toalettet viselt.
Mindegyikhez más-más cipő is tartozott.

A divatkreátorok nagy öntudata és arroganciája (azelőtt egyszerűen szabónak hívták őket), alighanem a rokokó korból származik.

„A szabók inkább újításokon törik a fejüket, ahelyett, hogy varrnának.” olvashatjuk egy 1714. –ből származó szövegben.


A rokokó viselet minden addig hordott ruhához képest többet láttat, vagy sejtet a női testből.


krinolinszoknya volt a legnépszerűbb, amit széles, kosárszerű alakjáról paniernek is neveztek.

A krinolin feszes felületén selyemszalagokból, csipkéből és főleg művirágokból a szalonok stukkódekorációit utánozták.
Nyilván ez elégítette ki úgy-ahogy a rokokó dámák természet iránti vágyát, mert a finom, magas sarkú selyemcipőkben aligha jártak másutt, mint a paloták parkettjén. 🙂

A század végére erősen lapított formájú a hatalmas abroncsszoknya. Egy nő maga elfoglalt egy egész kerti padot, és a kétszárnyú ajtókon sem tudott, csak oldalazva bemenni.


Miközben a krinolin hol dagad, hol lappad, a ruha dereka megtartja szabását. Fűzőszerű, durva kendervászonnal bevont acéllemezekkel és halcsontokkal merevítik és szorosan összefűzik, mert rendületlenül divat a darázsderék.
A kivágás a mellbimbóig ér.

A nyak és az alsókar is csupasz.

Ezért támadták hevesebben ezt a ruhát az erkölcscsőszök, mint az elődjét, s ezért akadt a kortársak között olyan határozott védőkre. 🙂


A késői rokokó túlkapásai szükségessé tették az olyan ruhadarab megalkotását, ami bármikor hordható, így keletkezett egy könnyű háziruha vagy pongyola, a neglizsé.
A budoárok pikáns átlátszó és sokat sejtető viselete, melynek nem kevésbé pikáns változatai idővel utcai ruhák formájában is megjelentek.


Ismét kesztyűt hordanak hozzá, ami hosszú, és selyemből, vagy bőrből készült.

A legyező elengedhetetlen kelléke egy rokokó dámának.

A kalapcsat a gomb, legyező, öv és óralánc, csak úgy villognak az ékkövektől.

A köznép is ékesíteni kívánta magát, s ez megteremtette az utánzott ékszerek divatját, Similior (stass) néven. A bijoutier –faussétier készítette mindezeket.

Szóval ekkor születtek a bizsuk? Én azt hittem ez modernebb találmány. 🙂

Hajviselet

A rokokó öltözethez szorosan hozzátartozik a hajviselet és az arc kikészítése. Az erős sminket szürke vagy fehér hajpor, illetve paróka kíséri. A korszak első felében még viszonylag kisméretű a haj, loknis megoldású, a hölgyek csipkefőkötőt vagy ugyancsak csipkéből, illetve virágokból, tollból készült fejdíszt viselnek felette.

Később a hajat drótváz és párnák segítségével magasra tornyozzák, púderezik, majd szalagokkal, gyöngysorokkal díszítik. Marie-Antoinette színes tollakat is rakatott a hajába.

A haj magassága az arc három-négyszeresét is elérte, vagy akár ennél is lehetett magasabb, olyannyira, hogy egy segédnek hosszú villával kellett alátámasztania.

Remélem tetszett! Következik a XIX. század

Szép napokat!

Ildikó

A divat története VIII.

Sziasztok!

Még egy kicsit kalandoznék, mielőtt folytatom a divat korszakonkénti alakulását.

Kalandozzunk a ruha alatt.😊

A fehérnemű története

A fehérnemű angol megnevezése (linguire), egy régi francia (linge) szóból ered melynek jelentése lenvászon, és egészen az 1850-es évekig csupán a megbotránkoztató alsóneműk megnevezésére használták.

A ma leginkább szexi jelzővel illetett fehérnemű nem volt csábítónak nevezhető kétszáz, de még hetven évvel ezelőtt sem. 🙂

Vegyük sorba:

Bugyi

Bizony, a férfi privilégiumnak tekintett alsó igen sokáig nem került be a női ruhatárba, de azért van rá történelmi adat, hogy az ókorban a római nők viselték. Sporthoz biztosan, ahogy a szicíliai Piazza Armerinában talált híres, 4. századi mozaikon látható „bikinis lányok” bizonyítják. Aztán hosszú szünet.

 Ha a középkori Európában keresgélünk, látjuk, az alsónadrág szigorúan férfi ruhadarab. Nem volt mindegy, hogy ki viseli a nadrágot (hogy egy ma is sok nyelvben ismert mondást idézzek).

A rengeteg alsószoknya alá fölösleges lett volna még egy ruhadarab, ráadásul a mellékhelyiségben is megkönnyítette a dolgot, hogy nem kellett az anyagrengeteg mellett még ezzel is vesződni. Az alsószoknyák rengetege pedig felfogta a különböző testnedveket is.

A nők akkor érezték először szükségét a bugyinak, amikor megjelent a merevített szoknyarész, azaz a krinolin, a 15. században. A kezdetek kezdetén térdig érő, fodros-bodros, bő alsónadrágot viseltek, amely középen nyitott volt, hogy a mellékhelyiség használata továbbra se okozzon fennakadást a napi rutinban.

Spanyolországban bukkant fel, történészek szerint a mór viselet hatására. Innen kerülhetett aztán tovább a 16. században Európa más részeire.

  • Apró érdekesség: II. (Őrült) Johanna kasztíliai királynő is hordott bugyit, neki volt egy fehér szőrmével bélelt bugyija is. (Nem emiatt nevezték őrültnek. 😊)
  • Leginkább olasz arisztokrata nők hordták, calze néven az új fehérneműt.
  • Medici Katalin királyné Franciaországban próbálta terjeszteni ezt a viseletet, nem sok sikerrel.
  • A következő híres bugyiviselő megint egy Medici nő: Medici Mária. Számára a feljegyzések szerint sok bugyogó készült, de ez már a 17. század közepe.

Azért még a 18.században sem volt erős trend a viselete, és nemcsak a megkérdőjelezhetetlen férfiúi előjog miatt, hanem mert az orvosok a nők számára egészségtelennek tartották a zárt alsónemű viselését. Téli hidegben azért nem volt tilos. 🙂

A bugyit viselése valójában csak a 19. században lett trendi, de akkor aztán nem spóroltak a felhasznált anyaggal.

Kb. 1820-ra a derékon összefogott, a lábak között nyitott, külön szárakból álló pantalette elfogadott lett. Különösen a natúr, majdnem testszínű változat volt népszerű, mert nem villant ki feltűnően a vékony ruha alól.

És elkezdődött az erkölcsök felett erősen őrködő viktoriánus korszak is. Mindebből logikusan következik, hogy a bugyi villámgyorsan az „erkölcsös nő” ruhatárának alapdarabja lett.

  • Maga Viktória királynő is hordott természetesen bugyit és mivel (a fiatal korát leszámítva) elég kövér volt, nem kisméretűt. Egyszerű, de finom lenvászon darabjai voltak, amelyek személyesen neki készültek: monogramja és egy korona volt a derékpántra hímezve.

Az eleinte spártaian egyszerű kinézetű, térd alá érő, terjedelmes fehérnemű az 1860-as évekre már gyakran a szárak végén hímzéses díszítéssel és fodrokkal vagy csipkével büszkélkedhetett.

A forradalmi újítás az 1870-es évek második felében következett be: ekkortól a legtöbb bugyit középen teljesen összevarrták.

A már teljesen elfogadott bugyi főleg selyemből, vászonból, és téli használatra flanelből készült. Szorgalmasan hordták a nők, de nyilvánosan, társaságban beszélni egyáltalán nem illett róla.

Komoly változást a 20. század eleje hozott, az 1920-as évek, amikor a fiús kinézetű nők jöttek divatba, akik kényelmes, egyszerűbb szabású ruhákat viseltek. Ahogy rövidebb ruhájuk, úgy fehérneműjük is dicséretes takarékosságot mutatott anyagfelhasználás terén, így a bugyi is sokkal kisebb, vékonyabb anyagú, és testhezállóbb lett. Azért ne tangára gondoljunk, inkább egy mai miniszoknyára emlékeztetett.

Alsónadrágocska 1926-ból

Innentől már modern fehérneműről beszélhetünk, olyanról, ami már nekünk sem teljesen idegen. Bár a szabás és a nagyság változott időről időre, az óriás bugyogó többé nem tért vissza.

A nyolcvanas években jelent meg az egyik legprovokatívabb fehérnemű, a tanga, amelynek nem volt divattörténeti előzménye. Az afrikai, dél-ázsiai és amerikai természeti népek viselete.

Melltartó

A klasszikus kosaras melltartó elődje a fűző volt. Erről már írtam az előző cikkben.

A melltartó akkor került a képbe, amikor a fűző eltűnt

A női test felszabadításáért folyó mozgalomban élen járt Paul Poiret, aki reformruhákat tervezett. Ezek alá már nem viseltek klasszikus, a testet elnyomorító fűzőt, hanem megjelentek a reformfűzők, amely tulajdonképpen az első melltartók voltak.

A mellkultusznak azonban az 1910-es években még semmi nyoma. Az akkori melltartók egyetlen célja, hogy a fűző tartásához hozzászokott nők továbbra se érezzék teljesen csupasznak magukat.

A melltartó az 1920-as években inkább leszorította a mellet, mint kiemelte.

Melltartó-szerű fehérnemű 1804-ből és fűző az 1820-as évekből.
Hatalmas változás: fehérnemű 1910-ből és 1917-ből.

Az igazi melltartóőrület 1913-ban tört ki, amikor egy fiatal amerikai nő, Marie Phelps Jacob állítólag egy bálra készülődött, és el akarta rejteni a fűző kiálló csontjait, ezért kézzel több ruhadarabot össze varrt. Az eredmény hasonlított a mai melltartókra, és nem csoda, hogy sikeres lett vele, így egy év múlva szabadalmaztatta a találmányát.

1889-ben Herminie Cadolle francia szabadalmat kapott arra, hogy okosan két részre osztotta a fűzőt, és négy évvel később egy cseh gyökerekkel rendelkező amerikai nő, Marie Tucek nyerte el a szabadalmat. Abban az időben azonban a melltartó felfedezése nem terjedt el a piacon.

A valódi melltartók csupán a 20. század elején jelentek meg, az 1930-as években.

Ezek természetes látványt és természetes formájú melleket eredményeztek.

A nők ekkoriban már szép, ám könnyű és praktikus fehérneműket akartak, melyek fel- és levételéhez már nem volt szükség szobalányok segítségére.

Melltartó az 1920-as évekből

Az első push-up melltartók

A melltartó történetének következő mérföldköve egy férfi nevéhez fűzödik. 1943-ban a milliomos és rendező Howard Hughes tervezett egy push-up melltartót Jane Russell színésznőnek Frederick Mellinger állította elő az első szivacsos melltartót, majd egy évvel később az igazi push-up melltartót.

Melltartók (balról jobbra): 1930-as évek vége, 1940-es évek vége, 1950-es évek

 A kilencvenes évek másik nagy „találmánya” a wonderbra volt. 1992-ben berobban a Gossard divatcég Ultrabra melltartója, amely újra divatba hozza a dekoltázst. Erre válaszként egy másik cég, a Playtex saját Wonderbrajával jelent meg, amely minden idők egyik legerősebb reklámkampánya (és Eva Herzigova) segítségével hitette el a nőkkel, hogy a mellek csak push-up melltartóban lesznek tökéletesek. Míg korábban felöltözve kellett gyönyörűnek lenni, addig a 80-as, 90-es években egyre kevesebb ruhában kellett ugyanezt a hatást elérni, sőt!

Kombiné

A 20-as években a vállpántos selyemtrikó és a finom, lágy esésű nadrágocska keresztezéséből megszületett a combinaison nevű fehérnemű. A finoman megmunkált, csipkés selyemcsodák nem látszottak át az akkor divatos ruhák alól.

Nem kellett külön alsóinget és bugyogót felölteni, mert a kettőt egybedolgozták. Ezt akkoriban kifinomult, izgató és egzotikus fehérneműnek tartották

Az 1920-as évekből

 Harisnya

A szexi, csipkés tetejű harisnya is a csábítani készülő nő ruhatárának alapdarabja, nem igaz?

A mai értelemben vett harisnya elődje térd fölött masnival megkötött ruhanemű volt.

A masnin kívül azért fantáziadúsabb díszítések is előfordultak a divattörténet során: az 1830-as években gyönyörű, bokán és lábfejen hímzett darabok ékesítették a nők lábait, amelyek ráadásul ki is látszottak a viszonylag rövid (értsd: bokát verdeső) szoknya alól! Történt ez annak ellenére, hogy a nőideál akkoriban a szende nő volt, a kacérkodás szóba sem jött.

Meseszép harisnyák az 1830-as évekből (balról az 1.), 1864-ból és 1865-ből

A húszas évek a harisnya forradalma is volt, ekkor terjedtek el a maihoz hasonló vékony harisnyák, a legszebb darabok selyemből készültek.

Hú ez kicsit hosszúra sikerült, (én próbálom rövidíteni 🙁 )de azért remélem elolvassátok és érdekesnek találjátok.

Szép napot!

Ildikó