Sziasztok!

Még egy kicsit kalandoznék, mielőtt folytatom a divat korszakonkénti alakulását.

Kalandozzunk a ruha alatt.😊

A fehérnemű története

A fehérnemű angol megnevezése (linguire), egy régi francia (linge) szóból ered melynek jelentése lenvászon, és egészen az 1850-es évekig csupán a megbotránkoztató alsóneműk megnevezésére használták.

A ma leginkább szexi jelzővel illetett fehérnemű nem volt csábítónak nevezhető kétszáz, de még hetven évvel ezelőtt sem. 🙂

Vegyük sorba:

Bugyi

Bizony, a férfi privilégiumnak tekintett alsó igen sokáig nem került be a női ruhatárba, de azért van rá történelmi adat, hogy az ókorban a római nők viselték. Sporthoz biztosan, ahogy a szicíliai Piazza Armerinában talált híres, 4. századi mozaikon látható „bikinis lányok” bizonyítják. Aztán hosszú szünet.

 Ha a középkori Európában keresgélünk, látjuk, az alsónadrág szigorúan férfi ruhadarab. Nem volt mindegy, hogy ki viseli a nadrágot (hogy egy ma is sok nyelvben ismert mondást idézzek).

A rengeteg alsószoknya alá fölösleges lett volna még egy ruhadarab, ráadásul a mellékhelyiségben is megkönnyítette a dolgot, hogy nem kellett az anyagrengeteg mellett még ezzel is vesződni. Az alsószoknyák rengetege pedig felfogta a különböző testnedveket is.

A nők akkor érezték először szükségét a bugyinak, amikor megjelent a merevített szoknyarész, azaz a krinolin, a 15. században. A kezdetek kezdetén térdig érő, fodros-bodros, bő alsónadrágot viseltek, amely középen nyitott volt, hogy a mellékhelyiség használata továbbra se okozzon fennakadást a napi rutinban.

Spanyolországban bukkant fel, történészek szerint a mór viselet hatására. Innen kerülhetett aztán tovább a 16. században Európa más részeire.

  • Apró érdekesség: II. (Őrült) Johanna kasztíliai királynő is hordott bugyit, neki volt egy fehér szőrmével bélelt bugyija is. (Nem emiatt nevezték őrültnek. 😊)
  • Leginkább olasz arisztokrata nők hordták, calze néven az új fehérneműt.
  • Medici Katalin királyné Franciaországban próbálta terjeszteni ezt a viseletet, nem sok sikerrel.
  • A következő híres bugyiviselő megint egy Medici nő: Medici Mária. Számára a feljegyzések szerint sok bugyogó készült, de ez már a 17. század közepe.

Azért még a 18.században sem volt erős trend a viselete, és nemcsak a megkérdőjelezhetetlen férfiúi előjog miatt, hanem mert az orvosok a nők számára egészségtelennek tartották a zárt alsónemű viselését. Téli hidegben azért nem volt tilos. 🙂

A bugyit viselése valójában csak a 19. században lett trendi, de akkor aztán nem spóroltak a felhasznált anyaggal.

Kb. 1820-ra a derékon összefogott, a lábak között nyitott, külön szárakból álló pantalette elfogadott lett. Különösen a natúr, majdnem testszínű változat volt népszerű, mert nem villant ki feltűnően a vékony ruha alól.

És elkezdődött az erkölcsök felett erősen őrködő viktoriánus korszak is. Mindebből logikusan következik, hogy a bugyi villámgyorsan az „erkölcsös nő” ruhatárának alapdarabja lett.

  • Maga Viktória királynő is hordott természetesen bugyit és mivel (a fiatal korát leszámítva) elég kövér volt, nem kisméretűt. Egyszerű, de finom lenvászon darabjai voltak, amelyek személyesen neki készültek: monogramja és egy korona volt a derékpántra hímezve.

Az eleinte spártaian egyszerű kinézetű, térd alá érő, terjedelmes fehérnemű az 1860-as évekre már gyakran a szárak végén hímzéses díszítéssel és fodrokkal vagy csipkével büszkélkedhetett.

A forradalmi újítás az 1870-es évek második felében következett be: ekkortól a legtöbb bugyit középen teljesen összevarrták.

A már teljesen elfogadott bugyi főleg selyemből, vászonból, és téli használatra flanelből készült. Szorgalmasan hordták a nők, de nyilvánosan, társaságban beszélni egyáltalán nem illett róla.

Komoly változást a 20. század eleje hozott, az 1920-as évek, amikor a fiús kinézetű nők jöttek divatba, akik kényelmes, egyszerűbb szabású ruhákat viseltek. Ahogy rövidebb ruhájuk, úgy fehérneműjük is dicséretes takarékosságot mutatott anyagfelhasználás terén, így a bugyi is sokkal kisebb, vékonyabb anyagú, és testhezállóbb lett. Azért ne tangára gondoljunk, inkább egy mai miniszoknyára emlékeztetett.

Alsónadrágocska 1926-ból

Innentől már modern fehérneműről beszélhetünk, olyanról, ami már nekünk sem teljesen idegen. Bár a szabás és a nagyság változott időről időre, az óriás bugyogó többé nem tért vissza.

A nyolcvanas években jelent meg az egyik legprovokatívabb fehérnemű, a tanga, amelynek nem volt divattörténeti előzménye. Az afrikai, dél-ázsiai és amerikai természeti népek viselete.

Melltartó

A klasszikus kosaras melltartó elődje a fűző volt. Erről már írtam az előző cikkben.

A melltartó akkor került a képbe, amikor a fűző eltűnt

A női test felszabadításáért folyó mozgalomban élen járt Paul Poiret, aki reformruhákat tervezett. Ezek alá már nem viseltek klasszikus, a testet elnyomorító fűzőt, hanem megjelentek a reformfűzők, amely tulajdonképpen az első melltartók voltak.

A mellkultusznak azonban az 1910-es években még semmi nyoma. Az akkori melltartók egyetlen célja, hogy a fűző tartásához hozzászokott nők továbbra se érezzék teljesen csupasznak magukat.

A melltartó az 1920-as években inkább leszorította a mellet, mint kiemelte.

Melltartó-szerű fehérnemű 1804-ből és fűző az 1820-as évekből.
Hatalmas változás: fehérnemű 1910-ből és 1917-ből.

Az igazi melltartóőrület 1913-ban tört ki, amikor egy fiatal amerikai nő, Marie Phelps Jacob állítólag egy bálra készülődött, és el akarta rejteni a fűző kiálló csontjait, ezért kézzel több ruhadarabot össze varrt. Az eredmény hasonlított a mai melltartókra, és nem csoda, hogy sikeres lett vele, így egy év múlva szabadalmaztatta a találmányát.

1889-ben Herminie Cadolle francia szabadalmat kapott arra, hogy okosan két részre osztotta a fűzőt, és négy évvel később egy cseh gyökerekkel rendelkező amerikai nő, Marie Tucek nyerte el a szabadalmat. Abban az időben azonban a melltartó felfedezése nem terjedt el a piacon.

A valódi melltartók csupán a 20. század elején jelentek meg, az 1930-as években.

Ezek természetes látványt és természetes formájú melleket eredményeztek.

A nők ekkoriban már szép, ám könnyű és praktikus fehérneműket akartak, melyek fel- és levételéhez már nem volt szükség szobalányok segítségére.

Melltartó az 1920-as évekből

Az első push-up melltartók

A melltartó történetének következő mérföldköve egy férfi nevéhez fűzödik. 1943-ban a milliomos és rendező Howard Hughes tervezett egy push-up melltartót Jane Russell színésznőnek Frederick Mellinger állította elő az első szivacsos melltartót, majd egy évvel később az igazi push-up melltartót.

Melltartók (balról jobbra): 1930-as évek vége, 1940-es évek vége, 1950-es évek

 A kilencvenes évek másik nagy „találmánya” a wonderbra volt. 1992-ben berobban a Gossard divatcég Ultrabra melltartója, amely újra divatba hozza a dekoltázst. Erre válaszként egy másik cég, a Playtex saját Wonderbrajával jelent meg, amely minden idők egyik legerősebb reklámkampánya (és Eva Herzigova) segítségével hitette el a nőkkel, hogy a mellek csak push-up melltartóban lesznek tökéletesek. Míg korábban felöltözve kellett gyönyörűnek lenni, addig a 80-as, 90-es években egyre kevesebb ruhában kellett ugyanezt a hatást elérni, sőt!

Kombiné

A 20-as években a vállpántos selyemtrikó és a finom, lágy esésű nadrágocska keresztezéséből megszületett a combinaison nevű fehérnemű. A finoman megmunkált, csipkés selyemcsodák nem látszottak át az akkor divatos ruhák alól.

Nem kellett külön alsóinget és bugyogót felölteni, mert a kettőt egybedolgozták. Ezt akkoriban kifinomult, izgató és egzotikus fehérneműnek tartották

Az 1920-as évekből

 Harisnya

A szexi, csipkés tetejű harisnya is a csábítani készülő nő ruhatárának alapdarabja, nem igaz?

A mai értelemben vett harisnya elődje térd fölött masnival megkötött ruhanemű volt.

A masnin kívül azért fantáziadúsabb díszítések is előfordultak a divattörténet során: az 1830-as években gyönyörű, bokán és lábfejen hímzett darabok ékesítették a nők lábait, amelyek ráadásul ki is látszottak a viszonylag rövid (értsd: bokát verdeső) szoknya alól! Történt ez annak ellenére, hogy a nőideál akkoriban a szende nő volt, a kacérkodás szóba sem jött.

Meseszép harisnyák az 1830-as évekből (balról az 1.), 1864-ból és 1865-ből

A húszas évek a harisnya forradalma is volt, ekkor terjedtek el a maihoz hasonló vékony harisnyák, a legszebb darabok selyemből készültek.

Hú ez kicsit hosszúra sikerült, (én próbálom rövidíteni 🙁 )de azért remélem elolvassátok és érdekesnek találjátok.

Szép napot!

Ildikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük