Sziasztok!

Ma lángra lobban a negyedik gyertya is.

Írtam már az első adventi koszorúról és naptárról. Most találtam még néhány érdekességet, amik nem annyira ismertek, erről az időszakról. 🙂

  1. Kezdetben csak egy adventi vasárnapot ünnepeltek. A VII. században Nagy Szent Gergely pápa állapította meg négyben számukat, s az adventi időszakot 1570-ben V. Pius pápa tette kötelezővé a katolikus egyházban.
  2. Egy babona szerint, ha az adventi időszakban egy eladósorban lévő lány egy harang köteléből három darabot letép, és a hajába köti azokat, akkor biztos lehet benne, hogy a közeljövőben kérőre talál majd. 
  3. Az Alföldön a lányok a hajnali misére való harangozáskor mézet vagy cukrot ettek, hogy édes legyen nyelvük, így férjet “édesgessenek” maguknak.
  4. A hajnali mise idején, Erdély területén zárva kellett tartani az ajtókat, ablakokat azért, hogy az állati alakot öltő boszorkányok ne ronthassanak be és távol tartsák őket. Arra felé abban hittek, hogy nem csak mindenszentekkor, halottak napján jöhetnek elő ártó lények, hanem ebben az advent időszakában is.
  5. Szent András napját tréfásan disznó ölő Szent Andrásnak is hívták, mert ekkor kezdődtek a disznótorok, de sohasem szerdán, pénteken vagy szombaton, mert olyankor böjtöltek az emberek.

Kinek, mit jelent az adventi koszorú napjainkban?

Az első gyertya

Advent első vasárnapjának fogalomköre a hithez kapcsolódik. Ezen a vasárnapon a gyertyagyújtás közben érdemes végiggondolni hitünket, azt, hogy miben, mikben hiszünk, s hogy hiszünk-e egyáltalán, vagy pusztán kiüresedett rítusként gyújtjuk meg az adventi koszorú gyertyáit. Hitünk szerint mit ünneplünk karácsonykor? A kis Jézust? A szeretetet? A fenyőfákat? Az ajándékozást? A vásárlást? A családot?

A második gyertya

A bronzvasárnap üzenete: a remény. Miben reménykedünk? S mit teszünk meg reményeink, vágyaink valósággá váltásáért? Érdemes gyertyagyújtás után végig gondolni álmainkat, vágyainkat és céljainkat. Kérdés, hogy reményeid megvalósulnak-e? Vagy pont ellenkezőleg, reménytelenségben éled az életedet? – A második gyertya meggyújtásával talán változtathatsz ezen is!

A harmadik gyertya

Ezüstvasárnapon az öröm kerül a középpontba. Ezen a vasárnapon már előre lehet örülni karácsony eljövetelének. A gyertyagyújtás után pedig ne csak azon gondolkodjunk el, mi okoz nekünk örömet, és minek örülnénk karácsonykor. De ahogy a katolikusok ilyenkor Szűz Máriára irányítják a figyelmüket, ugyanúgy mi is gondolkodjunk az anyaságon, a teremtésen és a nőiességen!

A negyedik gyertya

Aranyvasárnap jelmondata a szeretet. Már mind a négy gyertyát meggyújtjuk, s elgondolkodhatunk azon, hogyan van jelen az életünkben a szeretet, mint az elmúlt három vasárnap fogalmait egyesítő erő. Tudják-e a szeretteink, hogy mit érzünk irántuk? Képesek vagyunk szeretetet adni és elfogadni is?

Most pedig jöjjenek a versek! 🙂

Nyiraty Gábor

…s él Tebenned!
Közel a karácsony, mégis oly távol,
adventi koszorún négy gyertya, látod,
három lila és egy rózsaszín,
a szeretet fénye növekszik,
s hétről hétre táplálja a szívet,
megtölti azt reménnyel s hittel.
S merre jársz, utadon egy csillag vezet
a sötétségből a fényesség fele,
hol egy hittel átszőtt, szent éjjelen
a csoda megszületik, s él Tebenned.

Kökény Éva: Régi karácsony

Ma is hallom a harangzúgást, s látom a betlehemi kisdedet

csak behunyom a szememet, s újra látom szüleimet,

és a négy boldog gyereket.

Ó, hogy vártuk csengő szavát, angyalhajas karácsonyfát,

Kisjézuska ajándékát: aranydiót, piros almát,

alvós babát, meleg csizmát!

Ha behunyom a szememet: újra látom a misére

fázón igyekvő híveket, testvéreim és szüleim

melengették kezemet.

De szép is volt! Ma már emlék: lámpák fénye, éji árnyak,

rágondolni ma is oly jó: ahogy éjjel csizmánk alatt

ropogott a frissen hullt hó.

Ma is hív még a harangszó, kis jászolban gyermek Jézus,

gyertya lángja, szeretet. Csak azóta elárvultam,

unokák fogják a kezemet.

Szép fenyőfa, várakozás…A karácsony manapság is

éppen olyan tündérálom, tágra nyíló gyermekszemek,

aranyszálak angyalszárnyon.

A fehér hó talpam alatt ma is ugyanúgy ropog.

A gyermekeim szeméből szüleim arca mosolyog.

Éjek! Fények! Emlékek!

….vigyáznak rám fentről a csillagok.

Legyen szép estétek!

Ildikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük