2021 húsvét

Sziasztok!

Idén húsvét áprilisra, a hónapok régi elnevezése szerint – a “szelek havára” esik.

Ezekkel a versikékkel, mesékkel és néhány kis képecskémmel kívánok mindenkinek, a körülmények ellenére is, nagyon kellemes húsvéti ünnepeket.

A nyuszi és a húsvéti tojás története

Nagyapó maga mellé ültette, kisunokáját és így szólt.

  • Oszt ismered-é a nyuszi és a húsvéti tojás történetét? Nem, hát akkor én most elmesélem neked.

Régen szokás volt, hogy húsvét hétfőn korán reggel a legények felvették  a legszebb ünneplő ruhájukat, és elindultak meglocsolni a lányokat. Ők természetesen szintén korán keltek, és felvették a legszebb ruhájukat, fésülték a hajukat, és izgatottan lesték az ablakon át, melyik legény érkezik elsőnek őket meglocsolni.

 A szépen elmondott versikéért, no meg persze a locsolásért a legények egy szép hímes tojást kaptak a lányoktól, amelyet maguk választhatnak ki a húsvéti tojásos kosárkából.

De hogy kerültek a festett tojások oda? No, az úgy történt, hogy a lányok előtte való nap, vasárnap kimentek a mezőre, fel a dombok közé, és tojásokat kerestek. Mindegyik próbálta megtalálni a legszebbet, hogy róla beszéljenek majd a legtöbbet a locsoló legények.

De hogyan kerül a mezőre a sok-sok szép tojás?

Egyszer, amikor húsvét vasárnapján korán reggel a falu népe elindult a templomba a húsvéti misére, látták, hogy egy tapsifüles ugrott ki az út menti bokorból.

Amikor odaértek, és benéztek a bokor ágai közé, látták, hogy egy húsvéti tojás lapul a bokor tövében! Rögtön híre is ment, hogy bizony a nyuszi az, aki telerakja a rétet, mezőt gyönyörű hímes tojásokkal!

Pedig nem így történt ám! Mert a nyuszinak nincs is mivel festenie! A farka kicsi és gömbölyű, kedvenc csemegéje, a répa pedig szintén nem alkalmas ecsetnek.

 Az történt, hogy a tyúkanyó, miután megtojta a tojást – húsvét lévén -, a szárnytollával rögtön nekiállt megfesteni. Ráfestette a gondolatait, vágyait, a kendermagot, a finom kerti csipegetni való zöldeket és sok más egyebet. De amikor egy pillanatra nem figyelt oda, a tojás megbillent, és legurult a domboldalon. Gurult, gurult, egészen a domb aljáig, ahol egy bokorban a nyuszi aludta reggeli álmát.

A többit már gondolhatod. A nyuszi felébredt, kiugrott a bokorból és ijedtében elszaladt. Az emberek pedig azóta is azt hiszik: a nyuszi festi a tojást húsvétkor.

Mentovics Éva: A szimatoló szőrcsomócskák ajándéka

Szimatoló szőrmókocskák, rejtekhelyük az erdő…
Hímes tojást fest majd minden tapsifüles tekergő.
Ellesi a csínját-bínját, megtervez új mintákat,
mert ki suta, kétbalkezes, tojást nem is pingálhat.

Nem akadt még ügyetlen nyúl, leleményes mindegyik,
a kis művészpalántákat erdőn, mezőn ismerik.
Hegyen innen, bércen túl is hírét vitték a cinkék,
talpraesett minden szőrmók, pedig elég picinykék.

Rejtőzni is megtanultak, ott osonnak nesztelen,
a jácintoktól illatozó, tulipános kertekben.
Kis fészkeket építenek, nagy a sürgés reggelig,
virágágyás, bokrok alja hímes tojással telik.

Kora reggel izgatottan kutatnak a gyerekek,
húsvét derűs varázslatát átjárja a szeretet.
Mennyi pompás míves tojás; kék ibolyás, orgonás!
Holnap is lesz vidám móka, kezdődik a locsolás!

Devecsery László: Húsvét

Szellő fut, szellő száll,
csókot ad szellőlány.
Nap melenget, fény mesél,
mikor a tél véget ér.

Néked int a hóvirág,
s barka bontja bársonyát.
Itt a tavasz: kikelet,
s a HÚSVÉT is közeleg.

Jurij Druzskov: A nyuszi szarvacskája

Egy csacska nyulacska éjszaka kiszaladt az erdei tisztásra, felnézett a fényes holdra és hangosan-hangosan rázendített:

Hejehuja, mak-mak,

hejehuja bikkmakk!

Meghallotta ezt a sündisznó és így szólt a nyuszi csemetéhez:

– Nagyon bátran énekelsz, de mégis nem lenne jobb, ha hazamennél!? Még valakit megijesztesz vele!

Hejehuja mak-mak,,

hejehuja bikkmakk!

– felelte a nyuszi, és körbeugrándozott a tisztáson, mint egy labda.

Egyszerre csak megpillantotta a saját árnyékát. És az árnyékának olyan hosszú-hosszú füle volt, mintha csak szarv lett volna.

– Lám csak, mim van nekem! Nosza, gyerünk döfködni! – kiáltotta oda a sündisznónak.

– Ugyan, hogyan tudnék én döfködni, amikor nincs is szarvam? – gondolta a sündisznó és elbújt a fűben.

– Áhá, megijedt tőlem – mondta a nyuszi -, akkor hát nincs kivel öklelőzni. Huh, milyen félelmetes külsőm lehet!

Alaposan megbámulta az árnyékát, a füleit, előre-hátra lengette, majd rázendített újra:

Hejehuja mak-mak,

hejehuja bikkmakk!

Szétcsapta a füleit és nagy büszkén magasra tartotta az orrát.

Az égen lassan úszott a kétszarvú hold, és hozzá-hozzáütődött a felhőhöz.

– Hé, te hold, velem gyere öklelőzni! – kiáltott fel hozzá a kisnyúl. De azalatt a hold már eltűnt egy felhőben. A nyuszi elnevette magát nagyokat ugrándozott és büszkén énekelte:

Nem mer senki vívni velem

beléjük állt a félelem!

Hejehuja haj!

Azonban – ki tudja miért? – a holddal együtt az árnyéka is eltűnt. A nyulacska izgatottan tapogatta meg a feje búbját: bizony nem szarvak voltak rajta, csak fülek.

– Jaj – mondta a nyuszi -, mégis inkább hazafutok. Ideje már lefeküdni.

Te is aludj, ha eljön az este. De nehogy azt hidd, hogy a nyuszi olyan butácska volt. Csak egyszerűen a kicsik és a gyengék néha szeretnék azt hinni, hogy a fülecskéjük szarvnak látszik.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!

Ildikó