Sziasztok!

Lassan véget ér az advent.

Fogadjátok szeretettel tőlem ezeket a verseket!

Nagymamám… – Adventi emlék

A Gyertyák lángja Ünnepre hívogat már,
mint szellem bolyongok körbe tejfehér ködben: 
– Jer haza Vándor, régi otthonod hazavár!

Nagymamám… – Ó, nagyon régen volt, milyen kár! –
pampuskát szaggatott konyhai kötényében,
sürgött-forgott, baracklekvárral töltögette -,
forrón kisült fánkot kívánt a kis gyermekszáj.

Finoman édes ízét ma is kóstolgatnám,
s úgy vágyom csodálatos történeteire!
Szállt a hangja felém, kályhatűz melegével…

meseszép Adventi estéken.

A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.

(Szilágyi Domokos: Karácsony)

“Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt 
Isten szekerét megkeresni. 
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megfürödni 
s mesék tavában mélyen,
mélyen ezt a világot elfeledni.”

Wass Albert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük