A divatvilág legbefolyásosabb női III.

Sziasztok!

Elsa Schiaparellivel folytatom.

Bár ő már elismert divattervező volt, ő volt Coco Chanel nagy riválisa, mégis helyet kapott nálam ebben a sorozatban.

A gazdag családba született Elsa Schiaparelli alkalmazta először, 1933-ban a cipzárt, mellyel igencsak megelőzte korát. A tervezőnő, akit a szürrealisták inspiráltak, 1935-1936-os őszi/téli kollekciójához használt először fém és műanyag cipzárt díszítőelemként zsebekhez, vállrészekhez és estélyi ruhákhoz is, amivel megdöbbentette a közönségét. Schiaparelli állítólag 1000 dollárt kapott egy cégtől, hogy részt vegyen a cipzár népszerűsítésében.

Elsa Schiaparelli ruháit a legnagyobb hírességek viselték

Elsa Schiaparelli a 20. század egyik leghíresebb divattervezője volt, akinek egyedi kreációiért rajongtak a sztárok.

Bár a 20. század leginkább a férfiaké volt, szerencsére akadtak olyan inspiráló nők is, akik akkora sikereket értek el, hogy nevüket az egész világ megismerte. Az 1900-as évek divatját például leginkább Coco Chanel és Elsa Schiaparelli, a két nagy rivális uralták. Mindketten hihetetlenül elszántak és tehetségesek voltak, kreációikkal pedig levették a lábukról az embereket.

Schiaparelli rengeteg olyat alkotott, amiben világelső volt, és híres volt különleges dizájnjairól. Elképesztő sikereket ért el, a háború után mégis bezárni kényszerült üzleteit.

A kezdetek

Elsa Luisa Maria Schiaparelli 1890-ben született Rómában egy nápolyi arisztokrata anya és egy tudós apa gyermekeként. Már kicsi korában széles körű ismeretekre és érdeklődési körökre tett szert művelt családjának köszönhetően, és egyáltalán nem volt egy egyszerű, könnyen kezelhető kislány. Makacs volt, sok csínytevést elkövetett, még olyan is előfordult, hogy a bentlakásos lányiskolában éhségsztrájkkal tüntetett a szigorú rendszer ellen. Igazi kalandvágyó természettel rendelkezett, szinte az egész világot fel akarta fedezni. 

Hozzáment Wilhelm Frederick Wendt de Kerlorhoz, aki valójában egy igazi sarlatán volt. A férfit 1915-ben kitoloncolták illegális tevékenységei miatt, így feleségével először Párizsba költöztek, de éltek Cannes-ban, Nizzában és Monte Carlóban is, majd Amerika felé vették az irányt. 1920-ban megszületett kislányuk, a férfi pedig hamarosan elhagyta feleségét és gyermekét.

Elsa visszaköltözött Párizsba, és bár családjának köszönhetően nem kellett anyagi problémáktól tartania, úgy döntött, saját jövedelemre van szüksége. A művészet és a divat már korábban is érdekelték, és ruhákat is varrt saját maga, valamint ismerősei részére. Végül 1924-ben ismerkedett össze Paul Poiret divattervezővel, ő inspirálta, és bátorította arra, hogy belevágjon a munkába. Először megrendelésekre készített darabokat, 1926-ban pedig megnyitotta saját üzletét, amit hamarosan be is kényszerült zárni.

Első, 1927-ben bemutatott kollekciójában a kötött anyagok, a szürrealista minták és a speciális kettős varrás domináltak. Innentől kezdve neve és kreációi egyre ismertebbek lettek, hamarosan sportruhákat, pizsamákat és úszóruhákat dobott piacra. Masnimintás pulóvere annyira népszerű lett, hogy sorra jelent meg a magazinokban. 1931-ben luxusminőségű selyemből készült estélyi, illetve koktélruhákat adott a repertoárjához. Ő volt az első, aki kabátot tervezett az estélyikhez, aki megalkotta a melltartós fürdőruhát, aki átlapolós ruhát tervezett, és a szoknyanadrág létrehozása is az ő nevéhez fűződik. Elnevezett egy rózsaszín árnyalatot sokkoló pinknek, és elsőként használta látható dizájnelemként a cipzárt is.

A tervező mind jobban kiélte kreativitását darabjaiban, melyek egyre egyedibbek, különlegesebbek lettek. Jó kapcsolatot épített ki a híres művészekkel, alkotásaik és a szürrealizmus pedig erőteljes hatással voltak kollekcióira. Néhányukkal, például Jean Cocteau-val és Salvador Dalíval kollaborált is. Egyik Dalíval készített ruháját Wallis Simpson viselte a Vogue-ban, de született olyan parfümje is, amelynek üvegét a színésznő, Mae West idomairól mintázta. Kreációit a merészség, a minták, a színek, a különleges, élettel teli dizájnok jellemezték, a ’30-as évek végére pedig a legnagyobb sztárok rajongtak darabjaiért: például Marlene Dietrich, Greta Garbo és Katherine Hepburn is előszeretettel hordták ruháit. 

A háború után bezárta üzleteit

A 20. század divatvilágát a két asszony, Coco Chanel és Elsa Schiaparelli uralták, ők voltak egymás legnagyobb riválisai, de jövőjüket az határozta meg leginkább, hogy míg Coco Chanel jól alkalmazkodott a változásokhoz, addig Elsa Schiaparelli kevésbé – ez okozta divatházának vesztét is.

Miután Franciaország 1939-ben hadat üzent Németországnak, a tervező 1940-es kollekciójában a földszínek és a kamuflázs domináltak. Schiaparelli 1941-ben Amerikába utazott, és a háború végéig ott is maradt. Miután visszatért, rájött, hogy az események miatt a divat is teljesen megváltozott – megjelent például Christian Dior ultranőies „New Look” -ja húzott derékkal és kifelé bővülő szoknyákkal -, ő azonban nem érzett rá az új helyzetre, és nem tudta tovább fenntartani divatháza sikerét. 1954-re annyira eladósodott, hogy bezárta üzleteit, de ugyanebben az évben megjelent önéletrajzi könyve Shocking Life címmel. Ezután visszavonult, és 1973-ban, 84 évesen hunyt el.

Schiaparelli ruha Marlene Dietrich számára

Madeleine Vionnet

Madeleine Vionnet a huszas évek Párizsának egyik legbefolyásosabb divattervezője, nevéhez fűződik a bias, azaz a ferde szabásvonal kifejezés. Geometriai trükkjeivel, innovatív technikáival újítónak számított, de korszakalkotónak bizonyult a görög és a japán viseletek hétköznapi ruhaként való bevezetésével is.

11 évesen kezdte karrierjét a híres divattervező: Madeleine Vionnet ruhái megváltoztatták a 20. századi divatot

Madeleine Vionnet gyermekként kezdett varrni tanulni, és elképesztően sikeres tervezővé vált. Kreációi nagyon eltértek az akkoriban megszokottaktól.

A 19. század végén és a 20. század elején még hódítottak a fűzők és a kényelmetlenebb darabok, ám néhány tervező igyekezett elfeledtetni ezeket a nőkkel. Közéjük tartozott Madeleine Vionnet is, aki a test szépségét kiemelő darabokat alkotott, és megváltoztatta a korabeli divatot. 

Ruháiért a legnagyobb színésznők rajongtak, óriási sikert aratott, ő mégis szerény és visszafogott maradt, még alkalmazottjairól is mindig gondoskodott. A tervező stílusa azóta is számos híres dizájnerre hatott.

Már gyermekként is varrónőnek tanult

1876-ban született a franciaországi Chilleurs-aux-Bois-ban szegény család gyermekeként. Még kicsi volt, amikor szülei elváltak, ötéves korában apjával Aubervilliers-be költözött. 11 éves volt, amikor otthagyta az iskolát, és varrónőtanonc lett – ekkor kezdődött el karrierje is. Dolgozni kezdett, majd férjhez ment, és teherbe esett. 18 éves volt, amikor elveszítette kisbabáját, ezután pedig elhagyta párját, és visszatért Párizsba, ahol a Callot Soeurs divatháznál dolgozott. Itt rengeteget tanult, egyre tovább fejlesztette varrónői és couture-készségeit, majd négy év után önálló karrierbe kezdett.

Madeleine Vionnet és dolgozói egy workshopon.

Saját divatházat nyitott, de a világháború miatt ezt két év után be kellett zárnia. Végül 1919-ben nyitotta meg újra, és ekkor már sikerrel is járt. 1925-ben a New York-i Fifth Avenue-n is rendelkezett üzlettel, pályája csúcsán több mint ezer embert foglalkoztatott 26 műteremben, és mindig a korban szokatlan módon gondoskodott alkalmazottjairól: egészségügyi ellátást, fizetett szabadságot és szülési szabadságot is kínált nekik.

Megváltoztatta a 20. századi női divatot

Madeleine Vionnet nagy hangsúlyt fektetett a formákra, gyakran az építészethez és a szobrászathoz hasonlította a tervezést, őt magát pedig szinte építésznek tartották különleges darabjai miatt. Elképesztő részletesség és precizitás jellemezte ruháit, igazi géniusznak vélték, alkotásai megváltoztatták a 20. századi divatot. A bias cut, azaz a keresztirányú szabás királynőjének nevezték, a hajtogatás és a rétegzés úttörője volt, ritka anyagokat használt, ruhái luxusérzetet keltettek, célja pedig az volt, hogy elfelejttesse a fűzőket, és lágyan kiemelje a női test szépségét. Olyan magas szintre emelte a ruhakészítést, mint addig senki más, még Christian Dior elismerését szintén kivívta.

Sonia Vionnet modell egy Madeleine Vionnet ruhában.

Érzéki kreációit olyan hírességek viselték, mint Marlene Dietrich, Katherine Hepburn vagy Greta Garbo. A tervező forradalmasította a modern női divatot, inspirációt merített a görög művészetből, ruhái együtt mozogtak viselőjükkel, egyedisége miatt pedig rengetegen rajongtak érte, és a kor egyik legkeresettebb dizájnerévé vált. 


Modell Madeleine Vionnet ruhában.

A második világháború miatt 1939-ben újra be kellett zárnia üzleteit, egy évvel később pedig nyugdíjba vonult. 1975-ben, 98 évesen hunyt el. Élete során több mint 12 ezer darabot alkotott, és ha lehetett, kerülte a nyilvánosságot, nem akart sztár lenni. Inkább csendben alkotott, kreációi és technikái azonban óriási hatással voltak a divatra. Dizájnjai a ’70-es és a ’90-es években is visszatértek, többek közt Ossie Clark, Halston, John Galliano és Issey Miyakeis inspirálódott belőlük.

Ugye tetszett? 🙂

Szép hétvégét!

Két hét múlva jövök!

Ildikó

A divatvilág legbefolyásosabb női II.


Sziasztok!

Ismerjük meg Ann Lowe színesbőrű divattervezőt.

Ő volt az első igazán elismert fekete divattervező.

Karrierje során rengeteg akadállyal kellett megküzdenie Ann Lowe-nak, de nem adta fel, és hatalmas sikereket ért el. Ann Lowe volt az első afroamerikai dizájner, aki híres és elismert lett a szakmában, nevét ma mégis kevesen ismerik.

Az elképesztően tehetséges tervező Manhattan elitjét öltöztette, és Jackie Kennedy esküvői ruháját is ő álmodta meg. Bár sok nehézséggel szembesült, soha nem adta fel, és felküzdötte magát a csúcsra.

Megdolgozott a sikerért

1898-ban született az amerikai Alabamában egy rabszolgasorban élő nő és egy ültetvénytulajdonos dédunokájaként. Már kicsi korától kezdve érdekelte a tervezés, főleg azért, mert anyja és nagyanyja is varrónőként dolgoztak. 16 éves volt, amikor édesanyja elhunyt. Az asszony halála idején éppen az alabamai first lady, Elizabeth Kirkman O’Neal báli ruháin dolgozott, munkáit később lánya fejezte be.

1912-ben hozzáment Lee Cohenhez, akivel egy fiuk született, ám férje azt akarta, hogy adja fel a munkáját. Ebbe egy ideig beleegyezett, azonban később kapott egy felkérést egy esküvői ruha megtervezésére, amit el is fogadott, és elhagyta a férfit. Gyermekével együtt New Yorkba költöztek, és beiratkozott egy dizájniskolába. Ő volt az egyetlen fekete diák az iskolában, és úgy vehetett csak részt az órákon, hogy egyedül volt egy tanteremben. Miután végzett tanulmányaival, a floridai Tampába költöztek, megnyitotta első ruhaszalonját, ami gyorsan sikeres lett az elit körében. 1928-ban spórolt pénzéből visszaköltözött New Yorkba, ahol egy ideig különböző boltokban dolgozott, majd létrehozta második saját üzletét.

Hírességek viselték a ruháit

Nem sokkal később New Yorkban hozta létre második üzletét, amit imádtak a tehetős vásárlók. Volt, aki egy magazinnak úgy nyilatkozott, Ann Lowe ruhái sokkal többet érnek, mint amennyibe kerülnek, nőies, időtlen, szinte művészeti alkotásokhoz hasonlítható darabjait agyondicsérték a vevők. Ennek ellenére bőrszíne miatt nem kapta meg a többi tervezőhöz hasonló nyilvánosságot és elismerést. 1947-ben például Olivia de Havillandnek tervezett ruhát az Oscar-gálára, de más klienseihez hasonlóan ő is eltávolította a kreációról a márka belső címkéjét, amiben Lowe neve szerepelt. A dizájner azonban ezt is tűrte, és sosem panaszkodott. Inkább azt tartotta szem előtt, hogy milyen nagy sztárok viselték darabjait, és persze azt, hogy mennyi profitot termeltek neki. A tervező ruháit rengetegen hordták, ő pedig úgy nyilatkozott magáról, hogy igazi sznob, később ugyanis már megválogatta, kinek készít ruhákat.

Ő tervezte Jackie Kennedy esküvői ruháját

1953-ban Janet Lee Auchincloss, Jackie Kennedy – akkor még Jacqueline Bouvier – édesanyja felkérte őt arra, hogy megtervezze lánya esküvői ruháját, illetve a koszorúslányokét is. Korábban, 1942-ben az asszony esküvői kreációját is ő álmodta meg. A csodás ruhához közel 46 méternyi kiváló minőségű, elefántcsontszínű selymet használt fel, és bár a leendő first lady eredetileg egy egyszerű darabra vágyott, végül egy igazi hercegnős álomdarabban egyeztek meg a menyasszony édesanyja és John F. Kennedy apja jóváhagyásával. Tíz nappal a ceremónia előtt egy vízvezeték tönkrement a szalonban, és elárasztotta az egész helyiséget, és tönkretette az esküvői, valamint a koszorúslányruhákat is. A tervező és csapata éjt nappallá téve dolgoztak, hogy újra alkossák őket a lakodalomra.

Bár a ruha óriási sikernek örvendett, Ann Lowe nem kapott nagy, nyilvános elismerést, sőt az esküvőre sem akarták beengedni. Megtiltották neki, hogy belépjen az első bejárati ajtón, és a hátsó ajtóhoz irányították, hogy ne lássák az emberek. Ő azonban közölte, hogy ha ezt nem engedik neki, visszaviszi a ruhát, majd meg sem várta a választ, és beviharzott az első bejáraton.

A tehetős réteget szolgálták ki darabjai

Karrierje során később is az elit, tehetős rétegeknek tervezett, de rengetegen nem fizették meg rendesen, lebeszélték őt a magas árakról, így általában nem termelt sok profitot. 1961-ben végül elnyerte a Couturier of the Year, azaz az Év Tervezője díjat, de egy évvel később be kellett zárnia New York-i szalonját pénzügyi problémák miatt. Ugyanebben az évben elvesztette egyik szemét glaukóma következtében. Hamarosan egy ismerőse névtelenül rendezte az összes tartozását, így újra dolgozhatott. 1968-ban még új üzletet nyitott, majd 1972-ben nyugdíjba ment. 1981-ben, hosszas betegség után hunyt el. Bár hihetetlenül tehetséges tervező volt, és nemcsak Jackie Kennedynek, hanem a manhattani elit tagjainak is készített ruhákat, nevét ma már igencsak kevesen ismerik.

Jeanne Lanvin

Jeanne Lanvin Madame Félix párizsi kalap stúdiójában kezdte karrierjét, 22 évesen nyitotta meg első divatáru boltját a párizsi Faouburg Saint Honoré-n. Lánya számára kezdett kényelmes, hímzett ruhákat készíteni, amiket egy idő után ügyfelei is rendeltek tőle, mellyel nagy népszerűségre tett szert. Lanvinnak jó érzéke volt a reklámozáshoz, butikjával kapcsolatos híreit megjelentette különböző magazinokban vagy programfüzetek hasábjain. Szívesen öltöztetett hírességeket, mint például Marlene Dietrich-t vagy Yvonne Printemps-ot. Lanvin hozta létre a ‘lifestyle brand’ fogalmát, hamar üzletet nyitott a divatos nagyvárosokban, többek között Madridban, Londonban és az USA-ban is.

22 évesen nyitotta meg első üzletét, a 20. század egyik legsikeresebb tervezője lett.

Jeanne Lanvin inspiráló története

Jeanne Lanvin vérbeli üzletasszony volt, aki mindenben meglátta a lehetőséget. Úgy tekintett a divatra, ahogyan addig még senki más.

A Lanvin márkát egy divatrajongónak sem kell bemutatni, az ikonikus divatház alapítójának inspiráló élete azonban már kevésbé ismert.

Jeanne Lanvin tehetsége már fiatalon megmutatkozott, és vérbeli üzletasszonyként tette világhírűvé nevét, valamint kreációit. Lánya, Marguerite egész életében legnagyobb múzsája volt.

Anya, tervező és üzletasszony

1867-ben született Párizsban Constantin Lanvin és Sophie Deshayes első gyermekeként, később még tíz testvérrel bővült a családjuk. 16 évesen Madame Felix kalapboltjában lett tanonc, majd Suzanne Talbotnál tanult varrónőként. 22 évesen pedig már első saját kalapüzletét nyitotta meg a párizsi rue Boissy d’Anglas-n.

Ilyen fiatalon is mindenkit elvarázsolt tehetségével, egyre több vásárlója lett, az emberek imádták kreációit. Négy évvel később a rangos rue du Faubourg Saint-Honoré utcán hozta létre saját divatházát, amivel azonnal sikert aratott. A párizsiak rajongtak darabjaiért és a Lanvin-stílusért.

3790545 French fashion: Jeanne Lanvin

1895-ben hozzáment Emilio di Pietróhoz – akivel 1903-ban váltak el -, 1897-ben pedig megszületett lánya, Marguerite, és az egész életét megváltoztatta. A kezdeti nehézségek után gyermeke a legfőbb múzsája lett, fényűző anyagokból tervezett számára olyan gardróbot, amilyenről a legtöbb kislány csak álmodozhat.

Marguerite ruhái persze gyorsan felkeltették a többi anyuka figyelmét, akik közül egyre többen Jeanne ügyfelei lettek.

A rendkívül jó üzleti érzékkel megáldott anya a sikereken felbuzdulva gyermekruházati osztályt nyitott, darabjaira pedig óriási lett a kereslet. 1909-re ezek a rendelések már túlszárnyalták a kalapokét, a tervező így még tovább lépett: ebben az évben nyitotta meg a Fiatal Hölgyek és Nők Osztályát. Anyák és lányaik együtt jártak hozzá, hogy kiválasszák Lanvin ruháikat. Hétköznapi és estélyi ruhákat, kabátokat, fehérneműket is készített, alkotásai pedig egész Párizst lenyűgözték. Imádta a gyönyörű díszítéseket, hímzéseket, gyöngyöket, textíliákat, és művészi darabokat alkotott.

A Lanvin-életérzés

Modell Lanvin kreációban.

Nemsokára már a Chambre Syndicale de la Couture, azaz a párizsi divattanács tagja lett, így hivatalosan is elismert tervezővé vált. Anyaként és üzletasszonyként is bizonyított, de a társadalmi eseményektől inkább távol maradt, az elit körökben pedig nem találta a helyét. 1915-re a Lanvin Párizs egyik legelismertebb divatháza lett, és meghódította az egész világot. Az asszony kortárs művészekkel, írókkal és zenészekkel is együttműködött, így még különlegesebb kollekciók születtek. 

Jeanne Lanvin 1938-ban.

Hamar rájött, hogy a siker kulcsa nem csupán a kreációkban rejlik. Ő volt az első dizájner, aki a divatra egyfajta életmódként, életérzésként tekintett, és úgy vélte, a ruhatervezés nem elég ehhez. 1920-ban a híres építész-dekorátor Armand-Albert Rateau-val többek között bútorokat, szőnyegeket, függönyöket, ólomüvegeket, tapétákat alkotott, majd 1924-ben parfümüzletet nyitott, hiszen azt vallotta: a parfüm nélkülözhetetlen része egy női fésülködőasztalnak.

Az első nagy sikert a My Sin aratta, de az igazi ikonikus illattá az Arpège vált, amely lánya iránti szeretetének szimbóluma lett. Utóbbi ugyanis úgy született meg, hogy Jeanne szeretett volna egy egyedi parfümöt ajándékozni Marguerite-nek a harmincadik születésnapjára, ehhez kérte a híres parfümőr, André Fraysse segítségét. 1926-ban pedig ő lett az első párizsi tervező, aki méretre szabott férfiruha-kollekciót dobott a piacra, az ő üzlete lett az egyetlen hely, ahol a vevők férfi és női darabokat egyaránt találhattak.