Sziasztok!

Ismerjük meg Ann Lowe színesbőrű divattervezőt.

Ő volt az első igazán elismert fekete divattervező.

Karrierje során rengeteg akadállyal kellett megküzdenie Ann Lowe-nak, de nem adta fel, és hatalmas sikereket ért el. Ann Lowe volt az első afroamerikai dizájner, aki híres és elismert lett a szakmában, nevét ma mégis kevesen ismerik.

Az elképesztően tehetséges tervező Manhattan elitjét öltöztette, és Jackie Kennedy esküvői ruháját is ő álmodta meg. Bár sok nehézséggel szembesült, soha nem adta fel, és felküzdötte magát a csúcsra.

Megdolgozott a sikerért

1898-ban született az amerikai Alabamában egy rabszolgasorban élő nő és egy ültetvénytulajdonos dédunokájaként. Már kicsi korától kezdve érdekelte a tervezés, főleg azért, mert anyja és nagyanyja is varrónőként dolgoztak. 16 éves volt, amikor édesanyja elhunyt. Az asszony halála idején éppen az alabamai first lady, Elizabeth Kirkman O’Neal báli ruháin dolgozott, munkáit később lánya fejezte be.

1912-ben hozzáment Lee Cohenhez, akivel egy fiuk született, ám férje azt akarta, hogy adja fel a munkáját. Ebbe egy ideig beleegyezett, azonban később kapott egy felkérést egy esküvői ruha megtervezésére, amit el is fogadott, és elhagyta a férfit. Gyermekével együtt New Yorkba költöztek, és beiratkozott egy dizájniskolába. Ő volt az egyetlen fekete diák az iskolában, és úgy vehetett csak részt az órákon, hogy egyedül volt egy tanteremben. Miután végzett tanulmányaival, a floridai Tampába költöztek, megnyitotta első ruhaszalonját, ami gyorsan sikeres lett az elit körében. 1928-ban spórolt pénzéből visszaköltözött New Yorkba, ahol egy ideig különböző boltokban dolgozott, majd létrehozta második saját üzletét.

Hírességek viselték a ruháit

Nem sokkal később New Yorkban hozta létre második üzletét, amit imádtak a tehetős vásárlók. Volt, aki egy magazinnak úgy nyilatkozott, Ann Lowe ruhái sokkal többet érnek, mint amennyibe kerülnek, nőies, időtlen, szinte művészeti alkotásokhoz hasonlítható darabjait agyondicsérték a vevők. Ennek ellenére bőrszíne miatt nem kapta meg a többi tervezőhöz hasonló nyilvánosságot és elismerést. 1947-ben például Olivia de Havillandnek tervezett ruhát az Oscar-gálára, de más klienseihez hasonlóan ő is eltávolította a kreációról a márka belső címkéjét, amiben Lowe neve szerepelt. A dizájner azonban ezt is tűrte, és sosem panaszkodott. Inkább azt tartotta szem előtt, hogy milyen nagy sztárok viselték darabjait, és persze azt, hogy mennyi profitot termeltek neki. A tervező ruháit rengetegen hordták, ő pedig úgy nyilatkozott magáról, hogy igazi sznob, később ugyanis már megválogatta, kinek készít ruhákat.

Ő tervezte Jackie Kennedy esküvői ruháját

1953-ban Janet Lee Auchincloss, Jackie Kennedy – akkor még Jacqueline Bouvier – édesanyja felkérte őt arra, hogy megtervezze lánya esküvői ruháját, illetve a koszorúslányokét is. Korábban, 1942-ben az asszony esküvői kreációját is ő álmodta meg. A csodás ruhához közel 46 méternyi kiváló minőségű, elefántcsontszínű selymet használt fel, és bár a leendő first lady eredetileg egy egyszerű darabra vágyott, végül egy igazi hercegnős álomdarabban egyeztek meg a menyasszony édesanyja és John F. Kennedy apja jóváhagyásával. Tíz nappal a ceremónia előtt egy vízvezeték tönkrement a szalonban, és elárasztotta az egész helyiséget, és tönkretette az esküvői, valamint a koszorúslányruhákat is. A tervező és csapata éjt nappallá téve dolgoztak, hogy újra alkossák őket a lakodalomra.

Bár a ruha óriási sikernek örvendett, Ann Lowe nem kapott nagy, nyilvános elismerést, sőt az esküvőre sem akarták beengedni. Megtiltották neki, hogy belépjen az első bejárati ajtón, és a hátsó ajtóhoz irányították, hogy ne lássák az emberek. Ő azonban közölte, hogy ha ezt nem engedik neki, visszaviszi a ruhát, majd meg sem várta a választ, és beviharzott az első bejáraton.

A tehetős réteget szolgálták ki darabjai

Karrierje során később is az elit, tehetős rétegeknek tervezett, de rengetegen nem fizették meg rendesen, lebeszélték őt a magas árakról, így általában nem termelt sok profitot. 1961-ben végül elnyerte a Couturier of the Year, azaz az Év Tervezője díjat, de egy évvel később be kellett zárnia New York-i szalonját pénzügyi problémák miatt. Ugyanebben az évben elvesztette egyik szemét glaukóma következtében. Hamarosan egy ismerőse névtelenül rendezte az összes tartozását, így újra dolgozhatott. 1968-ban még új üzletet nyitott, majd 1972-ben nyugdíjba ment. 1981-ben, hosszas betegség után hunyt el. Bár hihetetlenül tehetséges tervező volt, és nemcsak Jackie Kennedynek, hanem a manhattani elit tagjainak is készített ruhákat, nevét ma már igencsak kevesen ismerik.

Jeanne Lanvin

Jeanne Lanvin Madame Félix párizsi kalap stúdiójában kezdte karrierjét, 22 évesen nyitotta meg első divatáru boltját a párizsi Faouburg Saint Honoré-n. Lánya számára kezdett kényelmes, hímzett ruhákat készíteni, amiket egy idő után ügyfelei is rendeltek tőle, mellyel nagy népszerűségre tett szert. Lanvinnak jó érzéke volt a reklámozáshoz, butikjával kapcsolatos híreit megjelentette különböző magazinokban vagy programfüzetek hasábjain. Szívesen öltöztetett hírességeket, mint például Marlene Dietrich-t vagy Yvonne Printemps-ot. Lanvin hozta létre a ‘lifestyle brand’ fogalmát, hamar üzletet nyitott a divatos nagyvárosokban, többek között Madridban, Londonban és az USA-ban is.

22 évesen nyitotta meg első üzletét, a 20. század egyik legsikeresebb tervezője lett.

Jeanne Lanvin inspiráló története

Jeanne Lanvin vérbeli üzletasszony volt, aki mindenben meglátta a lehetőséget. Úgy tekintett a divatra, ahogyan addig még senki más.

A Lanvin márkát egy divatrajongónak sem kell bemutatni, az ikonikus divatház alapítójának inspiráló élete azonban már kevésbé ismert.

Jeanne Lanvin tehetsége már fiatalon megmutatkozott, és vérbeli üzletasszonyként tette világhírűvé nevét, valamint kreációit. Lánya, Marguerite egész életében legnagyobb múzsája volt.

Anya, tervező és üzletasszony

1867-ben született Párizsban Constantin Lanvin és Sophie Deshayes első gyermekeként, később még tíz testvérrel bővült a családjuk. 16 évesen Madame Felix kalapboltjában lett tanonc, majd Suzanne Talbotnál tanult varrónőként. 22 évesen pedig már első saját kalapüzletét nyitotta meg a párizsi rue Boissy d’Anglas-n.

Ilyen fiatalon is mindenkit elvarázsolt tehetségével, egyre több vásárlója lett, az emberek imádták kreációit. Négy évvel később a rangos rue du Faubourg Saint-Honoré utcán hozta létre saját divatházát, amivel azonnal sikert aratott. A párizsiak rajongtak darabjaiért és a Lanvin-stílusért.

3790545 French fashion: Jeanne Lanvin

1895-ben hozzáment Emilio di Pietróhoz – akivel 1903-ban váltak el -, 1897-ben pedig megszületett lánya, Marguerite, és az egész életét megváltoztatta. A kezdeti nehézségek után gyermeke a legfőbb múzsája lett, fényűző anyagokból tervezett számára olyan gardróbot, amilyenről a legtöbb kislány csak álmodozhat.

Marguerite ruhái persze gyorsan felkeltették a többi anyuka figyelmét, akik közül egyre többen Jeanne ügyfelei lettek.

A rendkívül jó üzleti érzékkel megáldott anya a sikereken felbuzdulva gyermekruházati osztályt nyitott, darabjaira pedig óriási lett a kereslet. 1909-re ezek a rendelések már túlszárnyalták a kalapokét, a tervező így még tovább lépett: ebben az évben nyitotta meg a Fiatal Hölgyek és Nők Osztályát. Anyák és lányaik együtt jártak hozzá, hogy kiválasszák Lanvin ruháikat. Hétköznapi és estélyi ruhákat, kabátokat, fehérneműket is készített, alkotásai pedig egész Párizst lenyűgözték. Imádta a gyönyörű díszítéseket, hímzéseket, gyöngyöket, textíliákat, és művészi darabokat alkotott.

A Lanvin-életérzés

Modell Lanvin kreációban.

Nemsokára már a Chambre Syndicale de la Couture, azaz a párizsi divattanács tagja lett, így hivatalosan is elismert tervezővé vált. Anyaként és üzletasszonyként is bizonyított, de a társadalmi eseményektől inkább távol maradt, az elit körökben pedig nem találta a helyét. 1915-re a Lanvin Párizs egyik legelismertebb divatháza lett, és meghódította az egész világot. Az asszony kortárs művészekkel, írókkal és zenészekkel is együttműködött, így még különlegesebb kollekciók születtek. 

Jeanne Lanvin 1938-ban.

Hamar rájött, hogy a siker kulcsa nem csupán a kreációkban rejlik. Ő volt az első dizájner, aki a divatra egyfajta életmódként, életérzésként tekintett, és úgy vélte, a ruhatervezés nem elég ehhez. 1920-ban a híres építész-dekorátor Armand-Albert Rateau-val többek között bútorokat, szőnyegeket, függönyöket, ólomüvegeket, tapétákat alkotott, majd 1924-ben parfümüzletet nyitott, hiszen azt vallotta: a parfüm nélkülözhetetlen része egy női fésülködőasztalnak.

Az első nagy sikert a My Sin aratta, de az igazi ikonikus illattá az Arpège vált, amely lánya iránti szeretetének szimbóluma lett. Utóbbi ugyanis úgy született meg, hogy Jeanne szeretett volna egy egyedi parfümöt ajándékozni Marguerite-nek a harmincadik születésnapjára, ehhez kérte a híres parfümőr, André Fraysse segítségét. 1926-ban pedig ő lett az első párizsi tervező, aki méretre szabott férfiruha-kollekciót dobott a piacra, az ő üzlete lett az egyetlen hely, ahol a vevők férfi és női darabokat egyaránt találhattak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük