Sziasztok!

A folytatásban: Madame Gres

A divatvilág egyik legnagyobb szégyene volt, hogy hagyták tönkremenni.

Az eredetileg szobrász és festő Madame Gres bár nem olyan ismert, mint Vionnet, Chanel vagy Schiaparelli, eredeti, művészi színvonalú és klasszikus, földig érő redőzött ruháival hamar elismertté vált a szakmában. Gres olyan hírességeket öltöztetett, mint Marlene Dietrich, Greta Garbo vagy Jackie Kennedy. A divatház a nyolcvanas években hanyatlásnak indult, így a vállalatot eladták az Escadának.

Madame Grès a zseniális ruhaszobrász

Madame Grés, Germanie Emilie Krebs néven született 1903-ban Párizsban. Eredetileg szobrásznak készült. ” Szobrász szerettem volna lenni. Textillel, vagy kővel dolgozni számomra ugyanazt jelenti.” -mondta. 1934-ben megnyitotta saját divatházát Alix Barton néven, Juliette Bartonnal közösen. Majd ezt a nevet elhagyva, saját lábára állt, és 1942-ben Grès néven nyitott szalont. A név, amelyet választott, orosz férjének nevéből képzett anagramma.

Ruháit modelljein, vagy a próbabábukon redőzte be, hogy a kellő hatást elérje. Első múzsája Isadora Duncan volt. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen Madame Grès ruhái ugyanúgy az ókori görög szobrokból nyertek ihletet, mint a táncosnő koreográfiái. A második világháború előtt komoly klientúrát tudhatott magáénak. Királyi házak tagjai, arisztokraták, és hírességek adták egymásnak a kilincset szalonjában. Tervezett többek közt Marlene Dietrichnek, Greta Garbonak, és Dolores del Rionak. A mindig turbánt viselő törékeny tervezőnőt az Elegancia Csillagának nevezték. 

A háború alatt a németek bezárták Madam Grès üzletét, mert nem volt hajnaldó a feleségeiknek ruhákat készíteni. Történt ez hat hónappal a nyitás után. Ezek mellett Madame Grès másképpen is tanúbizonyságot tett hazafias érzelmeiről.

A német megszállás alatt volt bátorsága a trikolór színeiből, piros-fehér-kék-ből tervezni a kollekcióját. A bemutató napján pedig a szalon ablakaiból is ilyen színű textileket lógatott ki. Nem csoda, hogy ezek után bujkálnia kellett.  Majd a háború után, mintha mi sem történt volna, jellegzetes turbánjával a fején visszatért Párizsba, és folytatta a munkát. Sokszor ellátogatott a Képzőművészeti Múzeumba, ahol a görög szobrokat tanulmányozta, hogy kreációihoz felhasználja a látottakat.

Munkája elismeréseként számos címet és titulust tudhatott magáénak, 1988-ban a Vogue például a Világ legjobb szabászának választotta. Pályatársai is nagyra tartották. Bill Blass amerikai tervezőt egyszer arról kérdezték, hogy művészet-e a divat. A válasza ez volt: “A divat csak akkor válik művészetté, ha olyan ember alkotja meg, mint Madame Grès, vagy Balenciaga”

1959-ben Cabochard néven parfümöt ad ki, melyben újfajta jegyeket használ, és ezzel inspirálja a fiatalabb generáció következő illatait. Ez az üzletága volt az, amely 1982-ig életben tartotta a Grès márkát.

Hiába indította el konfekció márkáját, két évre rá a divatházat is el kellett adnia egy üzletembernek, aki 1987-re csődbe vitte a céget. Rue de la Paix 1-ben lévő szalont felszámolták, és három nap alatt megsemmisítették Madame Grès életművét. A bútorokat, próbababákat összetörték, a textileket szemeteszsákokban dobták ki.

1990-ben öregek otthonába költözött, ahol 1993 novemberében meghalt. A sajtó csak hetekkel később értesült haláláról.

A másik méltatlanul elfeledett divattervező: Valentina

Valentina az egyik volt azok közül, akik pusztán utónevükkel váltak ismerté: drámai estélyi ruhákat tervezett a hollywoodi elitnek és megreformálta a vörös szőnyegen való csillogás fogalmát.

Időtálló kortalan kreációi miatt érdemes beszélni róla. Valentina Nyikolájevna Szanyina 1899-ben született Kijevben. 1917-ben a nagy októberi szocialista forradalom miatt több honfitársához hasonlóan neki is menekülnie kellett. Az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol 1923-től már, mint a társasági élet jeles tagjaiként jegyezték.

Valentina már ekkor kitűnt nagyszerű eleganciájával és stílusával a többiek közül.

1928-ban megnyitotta saját szalonját. Nem távolodott el a színháztól sem, jelmezeket is tervezett. Egyik híres színházi kritikus, Brooks Atkinson például így írt munkájáról. “az ő jelmezei már előbb eljátsszák a szerepet, mielőtt bárki is megszólalna”.

Egyes pletykák szerint több Hollywood-i jelmeztervező is szívesen másolt le Valentina modelleket. Mivel otthonosan mozgott a felsőbb körökben, ismerték és csodálták egyedi megjelenését, első kuncsaftjai is ebből a körből kerültek ki. Korának legnagyobb ideáljait öltöztette, színésznőket Gloria Swanson-t, Greta Garbo-t, Katherina Hepburn-t, és híres családok hölgytagjait például a Vanderbilt családból. Későbbiekben nagyon megválogatta vevőkörét. Aki nem tetszett neki, azt egyszerűen elutasította.

Kreációi messze megelőzték korukat. Ötvözte a Madame Vionnet által meghonosított sré szabást, valamint Alexis Grés eleganciáját. Olyan ruhákat talált ki, amelyeket remekül lehetett variálni, és átlapolós, vagy éppen körbe tekerős szabásuknál fogva 36-től 42-es méretig mindenkire jók voltak. Letisztult remekművei valóban időtállóak lettek: “Az egyszerűség túléli a divat változásait” – nyilatkozta a negyvenes években. Ha megnézzük ruháit, még ma is bármelyik nagy divatház kollekciójában megállnák a helyüket, és fogalmunk nem lenne arról, hogy nem most készültek.

Hasonlóan Chanelhez, Valentina is először saját mítoszát teremtette meg. Saját maga által tervezett ruhákat hordott, és mindig tökéletesen nézett ki, akár egy modell. A megfelelő emberekkel barátkozott, és mutatkozott. Mai szóval élve celebként élte az életét, és elég érdekes, valamint egzotikus múlttal és származással rendelkezett ahhoz, hogy felkeltse a figyelmet, akár a felső tízezer, a művészek, vagy éppen az újságírók körében. 1950-ben saját parfümöt jelentetett meg “My Own” néven.


Kreációit mindig az adott emberre tervezte, úgy, hogy a lehető legegyszerűbb, legkényelmesebb, és legidőtállóbb legyen. Inspirációi gyakran a görög szobrok, az apáca ruhák, vagy éppen a népviseletek voltak. Divatházát 1958-ig működtette.

Legendás barátság fűzte Greta Garbo-hoz, akivel a pletykák szerint a Schlee házaspár egyfajta édeshármasban élt. Élete vége felé azonban ez a kapcsolat megromlott. Mivel egy épület különböző szintjein éltek, Valentina állítólag saját tervezetet készített, és úgy közlekedett, hogy a hallban véletlenül se fusson össze Garboval. Ekkor már nagyon zavarta férje, és Garbo túl közeli barátsága. Garbo-t nemes egyszerűséggel “az a vámpír” vagy “ötödik emelet” néven emlegette. a sors fintora, hogy éppen a Schlee házaspár közbenjárására kaphatta meg Garbo az apartmanját, mivel a házban nem szívesen láttak színész foglalkozású lakót.
Valentina 1989-ben 90 éves korában halt meg.
2009-ben New Yorkban életmű kiállítást rendeztek munkáiból. Érdekes, hogy míg kortársainak neve fennmaradt, addig Valentina nevét mára már nagyon kevesen ismerik.

Én is elég nehezen találtam képeket.

Ezzel véget is ért ez a sorozat. 🙁 Ha találok még valamit ígérem közzéteszem!

Szép hétvégét!

Ildikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük