Adventi kalendárium/15

Sziasztok!

Eljött a harmadik gyertyagyújtás ideje! Olvassátok a harmadik angyalról írt verset ajándékként.

Harmadik angyal

Eljött az angyal, ki harmadik a sorban,
Akit keres vajon talál-e vad korban?
Lelke tisztaságát mutatja ruhája,
Hófehér köntösben indult el útjára.

Fénysugarát kecses jobbkezében tartja,
Kit megérint vele, rögtön más az arca.
Nem mindegy, hogy kit érint meg a sugárka,
Tiszta szeretetű szív ragyog csak utána.

Szívek után a fény a szemekbe szökken,
Gyertek, ragyogjunk hát egyre többen, többen!

Simola Teréz Csilla

Kellemes gyertyagyújtást!

Ildikó

Adventi kalendárium/14

Sziasztok!

Íme a tizennegyedik ajándékom! 🙂

 

Szalayné Komlósi Gizella

Nagyanyó angyalai

Így mesélte nagyanyó,
egyszer talán… északon?
Négy kis angyal útra kelt,
bűbájos dalt énekelt.

Ezüstösen, csillogón
szép sorban elindultak,
négy vasárnap útjukon,
tündöklő gyertyák gyúltak.

Első, szíves jóságát
fénylően kékbe hozta,
serlegével második
tüzesen szép pirosba.

Hófehérben harmadik
csengője szólt hajnalig,
mosolyból szőtt üzenet
járta át a szíveket.

Ékes lila fényében
jött, a negyedik angyal,
varázslatos békében
az ünnepet megnyissa.

Így esett ez valaha,
Adventnek idejében,
szép daloló angyalok,
mihozzánk is betértek.

Kicsiny házunk ablakán
csendesen bekopogtak,
ajtót tártunk meghitten
az Égi vándoroknak.

 

Szép hétvégét mindenkinek!

Ildikó

Adventi kalendárium/13

Sziasztok!

Fogadjátok szeretettel tőlem ezt az idézetet!

“Mindig jön valami új, amiért érdemes élni,
amiért a régi rosszból tovább lehet lépni.
Amikor, ha úgy érzed, hogy elfogyott az álom,
fényként jelenik meg a régi homályon.
Csak várj… várj egy pillanatot csendben,
bár ez az, amit ritkán tud az ember.
Pedig a zajtól az értelem elszalad,
és csak a durvaság, ami benne megmarad.
Csak csitt… csak egy kicsit…
csak addig, ameddig az élet újra rád hinti kincseit.”

(Léria Dipán: Egy kicsit)

Kívánok csendes ünnepi készülődést!

Ildikó


Adventi kalendárium/11

Sziasztok!

A tizenegyedik adventi ajándékom egy a dal. Biztos, hogy mindenki ismeri a dallamát. 😊

Ó szép fenyő

Ó szép fenyő, ó szép fenyő
oly kedves minden ágad.
Ó szép fenyő, ó szép fenyő
oly kedves minden ágad.

Te zöld vagy még a nyár tüzel,
és zöld ha téli hó föd el.
Ó szép fenyő, ó szép fenyő
oly kedves minden ágad.

Ó szép fenyő, ó szép fenyő
oly kedves minden ágad.
Ó szép fenyő, ó szép fenyő
oly kedves minden ágad.

Kis fácskák áldott ünnepén
hány boldog álmot láttam én!
Ó szép fenyő, ó szép fenyő
oly kedves minden ágad.

Ó szép fenyő, ó szép fenyő
kis ágad mit súg nékem?
Ó szép fenyő, ó szép fenyő
kis ágad mit súg nékem?

Ki hittel él, ki nem inog,
az mindig újra győzni fog.
Ó szép fenyő, ó szép fenyő
oly kedves minden ágad.

Kedves készülődést kívánok!

Ildikó

Adventi kalendárium/10

Sziasztok!

Ez a tizedik adventi ajándékom.

 Ady Endre: Kis karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.
Isten-dicséretre
Mégiscsak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.
Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.
Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám

Kellemes estét kívánok!

Ildikó

Ildikó

Adventi kalendárium/9

Sziasztok!

Ez a vers a kilencedik adventi ajándékom. 😊

Vidám készülődést kívánok

Advent mosolya fényesíti az ablak üvegét…
Lassan minden porszem nyugodni tér…
Csillog minden, mert ünnep közeleg…
Az Égen minden csillag egyre közelebb…

Az álmok fényes szőnyege terül…
Az asztalra damaszt abrosz feszül…
Tálcán, körben négy gyertya már…
Hirdeti: Advent csillaga égen jár…

Szeretet ünnepére teli kosárral…
Dió, mogyoró, füge, narancs, alma…
Az üzletek polcain játékok óriási halma…
Mesekönyvek, babák, autók sora…

Mindenütt ünnepi hangulat…

Vidám ünnepi előtti hangulatot kívánok nektek is!

Ildikó

Adventi kalendárium/8

Sziasztok.

Ma van a második gyertya meggyújtásának az ideje.

Piros palástú angyal száll le most a Földre,
Aranyserlege: Nap sugaraiból szőve.
Tiszta szeretetet keres itt a Földön,
Amit szűz kezével serlegébe töltsön.

Felviszi a mennybe sok, jó, dolgos kéznek,
Csillagoknak lesz ez szép éjszakán fénye.
Ugye Te is tudsz tiszta szeretetet adni?
Viszonzásul egy szívtől ugyanazt fogsz kapni!

Boldog ünnepi felkészülést!

Ildikó

Adventi kalendárium/7

Sziasztok!

És újra itt vagyok egy bölcs idézettel! 🙂

“Van az ajándék… Mindegy, hogy mi. Nem számít, hogy nagy vagy kicsi, drága vagy olcsó.
Az ajándék valódi értékét nem ez határozza meg.
Bármi válhat ajándékká.
Egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés is. De lehet az egy könyv, amiről tudod, hogy a másiknak fontos, és egy könyvjelző, amiről ő is tudja, hogy számodra mennyit jelent.
A lényeg, hogy szíved minden melegével adod neki.
Így a könyv minden oldala rólad fog szólni, a könyvjelző pedig nem csupán a lapok múlását jelzi, hanem téged idéz.

Hiszen valójában nem könyvet, nem könyvjelzőt, adsz, hanem a szívedet.

És ennél többet nem adhatsz, mert a szíved te magad vagy.”

(Csitáry-Hock Tamás)

Kellemes hétvégét!

Ildikó

Adventi kalendárium/6

Sziasztok!

Ma van Mikulás és tudom jók voltatok, ezért újra egy mesét hoztam a csizmátokba. 🙂

Zelk Zoltán: Mikulás bácsi csizmája

A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:
– Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!
Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.
Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt, észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán húzza meg magát. Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett kis barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában.
Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát, és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Aztán piros köpenyét is ráterítette, hogy ne fázzon, s mikor észrevette, hogy milyen rosszak a cipői, levetette mérföldjáró csizmáit, és ráhúzta a szegény ember lábára. Aztán szomorúan és mezítláb ment tovább, hogy elvigye ajándékait a gyerekeknek.

S amíg a jó öreg Mikulás vándorolt a messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt. Azt álmodta, hogy ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cipői cukorral telerakva ott állnak az ablakban. S míg álmodott, az útszéli, kopár fák föléje hajoltak, és megvédték a széltől, a csillagok pedig egészen föléje szálltak, és simogatva melegítették az arcát.
– Álmodj, csak álmodj! – susogták a fák, zizegték a csillagok.
S ő álmodott. Álmában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett, s annyi cukor és csokoládé került elő cipőiből, hogy az asztalt is telerakhatta vele. Milyen boldog volt álmában, istenem, milyen boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak:
– Csak föl ne ébredjen, míg ki nem tavaszodik…
De véget ért az álom, és véget ért az éjszaka, s a szegény ember csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor a zsebébe nyúlt, azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a zsebeit. Hát még mekkora lett csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró mind pénzzé változott zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből, s most már vehetett házat, ruhát magának, s olyan lett az egész élete, mint az álom. Úgy nevetett megint, mint gyerekkorában.
Mikulás bácsi boldogan hallgatta a nevetést. S a tündérek hiába kérdezték a jó öreget, miért jött vissza mezítláb a földről. Mikulás bácsi nem felelt, csak szelíden belemosolygott hófehér szakállába.

Jó ünneplést! 🙂

Ildikó